101 avagy minden kezdet nehéz

Tegnap épp gyümisalit csináltunk a lengyel kislányokkal mikor befutott a szobatársam.
Nem tudom, hogy mi volt a teljes valóság, a lényeg, hogy pár óra múlva az eredmény úgy nézett ki, hogy ő sírt, én kibukva fetrengtem az ágyamon és azt kérdezgettem magamtól, hogy vajon utál-e. Aztán megkérdeztem tőle is.
Azt hiszem minimum egy drámatagozatos gimi lányosztályának a valentinnapjára emlékeztethettünk.
Reggel viszont vidáman ébredtünk, most már minden oké. Szerintem meg fogom szeretni. :)