101 minden jó ha a vége vicces (?)

Tehát lássuk. A történet, úgy ahogy szerintem van.
A szobatársam Hrisztina tegnap este befutott meglátott és elbőgte magát. Gondoltam szakított a barátjával, meghalt a kutyája vagy rájött, hogy szerelmes Bill Gatesbe. A sírásnak ezernyi oka lehet, csak ma jöttem rá, hogy ő azért sírt, mert én a szobában voltam.
Ezek után elkezdett bagózni.
A szobaablakban.
- Nono. -mondottam.
Európában ez nem dívik. Jogom van friss levegőt szívni. E.
Ekkor újra sírt, felhívott valakit telefonon, és bolgárul elkezdte emlegetni a felmenőim, meg persze panaszkodott.
Részemről nulla reakció. Pókerarc.
Erre ő aztat találta mondani (bele se nézve a szemembe, konkrétan hátat fordítva), hogy ő ugyan nem fog minden alkalommal kimenni a szobából, amikor cigizni támad kedve.
- Nono. Márpedig én nem fogok tüdőrákot szenvedni egy hülye szokás miatt.
Vita, vita veszekedés.
(közben részemről gyümisali a lengyeleknél, részéről bőgős telefonbeszélgetések arról, hogy uramisten itt van valaki a szobában)
Okés, este nem akart beszélgetni, mondván, hogy fáradt, aztán hirtelen hamarabb elaludtam, mikor ő még nagyban netezett, telefonált, sírt, és KIJÁRT CIGIZNI.
Nos ekkor még azt hittem, hogy van remény. (reggel ugye azt írtam, talán megszeretem)
Aztán elmentem órára, mire visszajöttem az ablakban cigizett.
Akkor úgy eldurrant az agyam.
Nem szóltam semmit, leültem és éreztem, hogy megy fel a pumpa.
Mikor lehiggadtam kicsit bementem a fürdőbe (épp feketére festette a szemeit) megkérdeztem, hogy lenne-e oly szíves soha többet nem bagózni az ablakban.
Nem..
Akkor bizony nekem másik szobatársam lesz.
De miért?
Azért kedves, mert a rák halálos, egy ideje tudom, és a passzív dohányzás még hamarabb vezet "eredményre", mint az aktív.
That's it.
Szóval kb bunyó volt.
Aztán felmentem a koliigazgatóhoz, ő meg jött a kordinátorokkal.
Továbbra sem fogta föl, hogy értem amit mond, szóval olyanokkal dobálódzott, hogy ez nem egy óvoda (hm.. akkor miért hívogatja sírva az ismerőseit telefonon?) és ő ott dohányzik ahol akar.
Most egy kevéssé objektív megjegyzés: megveheti a cigijét, a két laptopját, a kocsiját, a három bőrkabátját, bundáját, táskáit és a közel 30 pár cipőjét a papája pénzén, de kötve hiszem, hogy a papája tud nekem új tüdőt venni, szóval fogja be!
Tehát végülis a koliigazgató szólt, hogy még egy harmadik lányhoz is kell alkalmazkodnunk, erre kibukott és elrohant, hogy elköltözik albérletbe.
All right, erre vártam.
Szóval.
Délután békésen beszélgettünk, tudván, hogy nem kell többet együtt lakni, mikor befutott az új szobatársunk Belgiumból.
És képzeljétek még egy sírógörcs következett, telefonhívások, hiszti, és most elköltözött.
Az új szobatársam tündér.
Olyan, mintha évek óta ismernénk egymást, még a cuccaink is hasonlóak.
Körbevezettem a városban, a suliba (hajt az idegenvezető vérem és most beszélgetünk)
Holnap nem lesz net a koliban, ma este 7től kimaradás lesz, hálózatfrissítés.
Szóval holnapután írok.
Puszi Haza!