Tegnap estére bevitt a főnököm Burgaszba, kapóra jött, mert az egyik lengyel kislánynak szülinapja volt, legalább megünnepelhettem én is a csapattal.
Az este elment, mentát ittam meg két sprite-tal, ami egy sör alkoholmennyiségének felel meg.
Aztán hazamentünk, lefeküdtem aludni a csoporttársam szobájában, és elaludtam.
Kopogtak olyan hajnali egy óra fele, az álom még a szememben volt, gyorsan felpattantam, hátha nem kopog újra, lámpát se kapcsoltam, csak futva elindultam arra, amerre az ajtót sejtettem.
Sejtettem.
Szóval.. summa summárum:
Fejjel nekirohantam a falnak, leharaptam egy darabot a nyelvemből, felhasadt az ínyem, a szemöldököm. A lendülettől leestem a földre.
Mire az ajtóhoz értem, már folyt a vér a számból, és ki állt az ajtó előtt?
A fogorvos kislány.
Gyorsan kapcsolt, csak azt láttam, hogy már mossa a kezét de veszettül, és turkált a számban.
Azt mondta, megmaradok. :) Amúgy reggelre feldagadt a szám és a szemöldököm is, de most már sokkal szebb, orvosra nincs szükség. :)
Jól vagyok, de azért vicces, hogy lovaglás és biciklizés nélkül is képes vagyok az éves balesetszintemet hozni.
Puszi haza, majd szombaton írok!
Vigyázz magadra, Baba... :(
VálaszTörlésDRÁGA DORKA!
VálaszTörlésNagyon sok boldog Névnapot innen, Szegedről, a gólyatáborból, ahol idén sajnos nincs beépített emberünk, így hiányolunk (nyilván nem csak ezért:)), és sokat gondolunk Rád!
Millió puszi:
Beus és Ádám
Köszönöm szépen! :) Puszi Haza!
VálaszTörlés