Annyira jó volt a pénteki folklór est, hogy az hihetetlen.
Megkértem az utasaimat, hogy segítsenek nekem, el vagyok keseredve, hogy a magyar kirándulók csendben ülnek, miközben az ukránok, meg a lengyelek minden alkalommal szétszedik a zenekart a folklór esteken.
Azt mondták, ez nem nagy ügy.
14 utasom volt.
Nem akartam elhinni, de ezek az emberek (állításuk szerint a kedvemért) túlkiabáltak több száz ukránt és lengyelt, és végigcsápolták mikor énekeltem nekik, és úgy megtáncoltattak, hogy még a bálamon sem táncoltam annyit.
Hazafele pedig saját folklórműsorunk volt, tehát:
Zöldre van a rácsos kapu festve,
Mi-mi-mi
A csitári hegyek alatt
Tavaszi szél
Kecskebéka fölmászott a fűzfára
és még sorolhatnám. :) Elena is meghallgatta, és nagyon tetszett neki.
Komolyan könnyek szöknek a szemembe, ha erre gondolok.
Van magyar nemzettudat, csak sokan szégyenlik, és én nem értem miért..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése