Semmirekellés

Ma reggel arra ébredtem, hogy Elena hív. A portától.
Lementem, reggeli, beszélgettünk, sétáltam a tengerparton.
Délután Stirjánnal voltam, aki egy pultos ismerősöm, már régebben is írtam róla, ő a fiú akivel napfelkeltét néztünk.
Bementünk Burgaszba.
Tegnapelőtt halt meg a nagymamája, ráfért egy beszélgetés.
Azért vidám volt, próbált mindent elfelejteni..
Megnéztük, hogy hol lesz a sulim, sétáltunk a tengerparton, a parkban, és nagyon jó volt.
Ettünk hot-dogot, kávéztunk a vasútállomáson, és sokat beszélgettünk.
Hazafele a buszon mutattam neki egy ki hazai zenét, jó álmos lett a végére, de összességében tetszett neki.
Megyek, mert kávémeghívásom van estére.
Puszi haza!