Szóval hajnal 2:15 kor indultunk, előtte ugye a burgaszi kórházban voltam fordítani, az egyik vendégemet műtötték.
Az út hosszú volt, és 65 km-en keresztül földúton mentünk, ami elég rázós volt. :D
A török határon vettünk vízumot, és sokszor megnézték az útlevelünket mielőtt továbbengedtek.
Mikor beértünk a városba, még másfél órányi autózás volt hátra a hotelig, ahol reggeliztünk. Útközben elmentünk egy óriási 7 emeletes buszpályaudvar mellett, Attatürk sírja mellett, és egy olimpiát nem látott olimpiai falu mellett.
A reggelinél várt minket a helyi idegenvezető, Törökországban ugyanis csak törökök lehetnek idegenvezetők, én csak fordítottam.
Először a Kék mecsethez mentünk, majd a Szent Szófia székesegyházat néztük meg.
Hajóztunk a Boszporuszon, és az Egyiptomi bazáron keresztül a Grand bazárba mentünk vásárolni. Na ott aztán minden volt.
Mindenki mindent megpróbált ránk sózni.
Volt egy srác, aki nagyon szépen összefoglalta azt, amiről ez szólt:
-Eladhatok neked valamit amire semmi szükséged?
Mindenki tud pár kedves szót magyarul, és mindenki szerint te vagy a legszebb nő kerek e világon. Persze csak ezért féláron megkapod az áruját. Vigyél belőle gyorsan 6ot!
Hát így.
A legtutibb a szőnyeges volt, aki mindenáron szőnyeget akart nekünk eladni. Szőnyegre mindig van szükség felkiáltással. Nem baj, ha van már szőnyeg, tehetsz még egyet a falra!
Volt egy srác, aki tudta magyarul, hogy Szívem csücske. Tényleg édes volt.
És volt turistám, aki nem akart semmi extrát, és mire újra találkoztunk, már vett egy bőrkabátot!
Szóval őrület volt, de jó, és mindenki elégedett lett végül.
Ettem baklavát, anya ivott török kávét, almateát, és sok édességet megkóstoltunk.
A török fiúk nagyon helyesek, és mindenkivel kikezdenek.
Kerestem egy kolléganőm:
- Mit keresel?
- Egy barátot.
- Ó, ne keresd, leszek én a barátod!
Nagyon elfáradtam viszont, mivel, hogy előző éjjel végig a kórházban voltam.
Összességében gyönyörű volt, ide vissza kell menni.
A képen pedig a vásárfia:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése