ÍRohanás, kavar stb

A tegnapi napom felér egy menettel a centrifugában.
Megkértem a fiút, akitől a frappét kaptam, hogy segítsen átköltözni a Hérába. Segített, elkéredzkedett a főnökétől hamarabb, hogy jöhessen cipekedni, intézett autót, és a sztori vége az lett, hogy kiderült, hogy nem jöhetek még. Akkor azért kibuktam.
Kiderült, hogy onnan is el kell költöznöm, ahol eddig voltam. Akkor már sírtam is, de minden megoldódott. A tengerparton kaptam szobát egy szállodában, tágas, fényes, egyszerűen gyönyörű. Zöld a berendezés, van vasaló, vasalóállvány, hűtő, légkondi, minden. Hatalmas terasza van, ami az utcára néz, de nagyon szép. Csak sötétítőfüggöny nincs.
Szóval oda költöztettek át végül, és 10.-éig ott kell maradnom. Nincs sokkal messzebb, mint az előző helyem volt, így is van hol ennem, szóval inkább csak a fáradtság miatt sírtam, meg mert ugye rosszul esett, hogy későn szóltak.
Most már jól vagyok, mosolygok újra. Amúgy a Hérából írok, itt hagytam a laptopom, mert itt vigyáznak rá, és úgyis itt tudok most netezni.
Megérkeztek az új vendégeim, minden a legnagyobb rendben, leszámítva azt, hogy megváratták őket a határon, a repülő pedig már rég fel kellett volna hogy szálljon INNEN, és még Magyarországról sem indult el. Viszont kedves vendégeim vannak, jól viselik, szóval minden rendben. Jó lenn egyszer, ha olyan idő lenne a szabadidőmben, hogy napozhassak is, mert még mindig nagyon fehér vagyok.
Puszi Haza!