Kedd van és korán

Nem mentünk csalgába és Kasia pechjére a szomszédok is visszamondták.
Itt álltunk hajnal negyed kettőkor a szobában teljes harci szerelésben és néztünk egymásra. Nyűgös és fáradt voltam. Menjünk már el legközelebb éjfél előtt talán...
De nem ezért írok.
Kedd van és és mégis felkeltem halrajok hajnalán.
És hogy miért?
- Megyek San..
- San Marinoba?
- Nem.
- San Franciscoba?
- Nem. Hanem Sandanskiba! :)
Este vagy holnap reggel beszámolok :)
Szép napot Magyarország!

A keddet szeretem a szombatban

Kedd van.
Még csak egy rája, de ez is keddnek számít.
Ezen a kedden mi csalgába megyünk.
Most.
Én szeretek szórakozni, de föl nem fogom, hogy miért nem lehet éjfél előtt eljutni valahova.
Amúgy minden lengyelt sikerült ma kiakasztanom, mikor bejelentettem, hogy a családunkban több konzervnyitó is van. Náluk ugyanis nincs, késsel bontják a konzervet. Megpedzettem, hogy dehát ha kicsorbul.. és megvonták a vállukat.
Lehet mégse megyek el csalgába. Mennék is, mert jól esne most, de késő van, holnap pedig nem akarok egész nap aludni.

Nem haragszom én Rád Hétfő!

Szerintem unalmas a hétfőt utálni.
Semmivel sem jobb a keddnél, vagy neadjisten csütörtöknél. A péntek is csak az iskolásoknak más, mert péntek este tuti nem kell a másnapi dolgozatra készülni, de ilyen elven hétfői dolgozatok esetén már a vasárnapot is gyűlölhetnénk.
Én speciel szeretem a hétfőt. Hétfőn több energiám van, mert előtte pihentem, hétfőn tiszta lappal indul a hét, és sokkal izgibb mint egy kedd, vagy egy szerda, mikor csak azt látom, hogy tegnap is meló/suli volt, és holnap is az lesz.
Ma kifejezetten jó hétfőm volt.
Elmentem a központba, megnéztem a városi karácsonyfát, amit ma állítottak föl. Elmentem a postára, ami jó hely és a városi könyvtárba, ami jó hely lenne, ha kevéssé hasonlítana egy szocializmusbeli börtönre. Kevés fény, nulla fűtés, közepesen undok szőkített agyonsminkelt nikotinfüggő könyvtárosnénik. Pozitívum viszont, hogy már tudták, hogy jönni fogok és a szakdolgozatomhoz szükséges irodalmat előre kikészítették az asztalomra, illetve, hogy rugalmasan kezelték azt, hogy nem hoztam tollat és az övéjükre pályázok.
5 könyvből egy használhatót találtam, ami az eddigi zömében kudarcba fulladt keresőmunka és a téma különlegességére való tekintettel nagyon jó eredménynek számít. Egy 1980-as szimpózium előadásanyagai vannak a könyvben összegyűjtve, több közülük segítheti a munkámat.
Közben szeretnék beszámolni egyébirányú fejlődésemről is, nem csak a sulival foglalkozom, elhatároztam, hogy pótolom hiányosságaimat a filmek terén is. Persze minden filmet amit szeretnék nem fogok tudni egycsapásra bepótolni, de legalább elkezdtem. Robin Williams filmjeivel indítok, múlt héten megnéztem az Awekenings, vagyis Ébredések című 1990-es igaz történeten alapuló filmet. Nagyon tetszett, majd lehet, hogy írok róla.
Erre a hétre egy alapművet terveztem: Jó Reggelt, Vietnám! (1987- még nálam is idősebb) Majd beszámolok.
Egyébként épp vegyes sütésálló lekvárt eszek kanállal, hogy milyen indíttatásból.. fene se tudja. Egyre furcsábbakat álmodok mióta levágtam a körmeimet.
Vihar lesz, fekete az égalja, egész nap gumicsizmában mászkátam, hogy ne kelljen eláznia a zoknimnak és még mindig nem esett.
Kedves szobatársam ma zh-zik, napok óta sík ideg és tanul mint a güzü. Remélem sikere lesz.
Hát ennyi, sok puszit küldök Haza és elkezdem írni a beadandóimat :)

Melnik! (naj pocle..)

Ma eljutottunk Melnikbe!
Leírhatatlan, amit érzek, már vagy háromszor elterveztük, hogy megyünk.
íme a képes beszámoló :) Elsősorban mi is csak gyönyörködtünk a látványban, de azért pár érdekességet sikerült megtudnunk:
- Melnik Bulgária legkisebb városa
- szinte csak görögök lakták
- a legtöbb épülete bolgár újjászületés kori
- mára majdnem teljesen lakhatatlanná vált, mert az 1912-13-as Balkán háborúk során rengeteg épületét megrongálták, lerombolták
- a városban folyik a Melnik folyó, illetve a közelben a Rozsen folyó, az eső segítségével ezek alakították mai formájukra a környékre oly jellenző homokkőszikla tömböket (némelyik 80 méter magas)

A Rozsen-folyó

Talán a legszebb képem Melnikről

Magare kedves fát hord

Kasia és a Melnik folyó (amit most pataknak sem hívnék, de a meder arról árulkodik, hogy tavasszal bővizű a folyócska)


Borospince. Nagyon híres a melniki bor, bevallom én is hoztam egy keveset a születésnapomra. :)
Jót beszélgettünk egy borásszal, és megállapítottuk, hogy Kasiával nagyon különböző az ízlésünk. (én száraz-fehér párti vagyok, ő félédes-félszáraz vörös)



Melniki alkonyat


És az első adventi cukros almám :)


És eljutottunk a Rozseni kolostorba is :) (30 perc meredek dombra-fel sétálás után)
A kolostor helyén a 13. században már volt egy kolostorépület, viszont az sajnos leégett. A mostani kolostort a 17. században építették, a mai napig aktívan működik.
A bejárati kapu meglehetősen alacsony, szigorú szabályok vonatkoznak az idelátogató zarándokokra is, fotózni, telefonálni, sőt még beszélgetni sem szabad a kolostor területén. Én is csak akkor kezdtem el fotózni, mikor megláttam, hogy egy férfi elbújt telefonálni. :)


Homlokzat




Visszafele megpinehtünk Szent Cirill és Metód templmánál

Majd szóba elegyedtem ezzel a kedves nénivel, aki tudta azt magyarul, hogy: "Nem tudom" - bár váltig állította, hogy ez egy kedves köszöntés..

Ennek a háznak a szomszédságában ebédeltünk egy olyan étteremben, aminek volt egy parkolója, ahova kivitték a székeket és az asztalokat. Nagyon hangulatos volt, bármit elkészítettek volna, amit kérünk. Mi sült krumplit kértünk házilekváros palacsintával és nem bántuk meg. :)
A képen figyeljétek meg a tököket!

Miután elaludtam ezt álmodtam:

Tihanyban voltam, ott ahol a visszhang szól, de egy néni elmagyarázta, hogy a visszhang már nincs, és csak az óvodásoknak csinálják, hogy higgyenek benne, mint a Télapóban, és ceruzaelemmel működik (mármint a visszhang).
Ekkor megjelent egy ausztrál csávó, beugrált a képbe egy kenguru, megkérdeztem, hogy lefényképezhetek-e vele. Épp pózoltam a kenguruval, de a fotó előtt befutott a kutyám Nádi, és seggel beleállt a fotónkba a kenguruval. Így lett egy fotónk, amin én vagyok, a kenguru és a kutyám feneke.
Ezután az ausztrálnak az a ötlete támadt, hogy kereshetnénk jobb helyet a fotózáshoz és elmentünk a nagyszüleim konyhájába, de a kenguru lassabban ért oda. Mikor kinyitottam az ajtót, hogy beugrálhasson, egy angóranyúl is vele jött , és mire beértem a szobába a kutyám szorongatta a nyúl koponyáját, aztán szétfeszítettük az állkapcsát az ausztrállal és elvertem a kutyát söprűvel.
Erre mit mond az Álmoskönyv?

Hogy miért is nem alszom szombat hajnal 4kor?

- Napok óta keveset alszom, ezt ma este hétkor kezdtem el bepótolni, épp egy Woody Allen filmet néztem mikor elnyomott az álom
- Aztán hajnal fél 2kor ráerősítettek a szomszéd teremben bulizók, ki be járkáltak (nyikorog az ajtó) és 10 percenként kórusban artikulálatlanul üvöltöttek
- Gondoltam majd Dosztojeviszkij elaltat, elkezdtem olvasni
- Rosszul gondoltam, Dosztojevszkij felébreszt
- Kifésültem a hajam (40 percig tartott, most megint kócos)
- És mert kicsit sem vagyok álmos...

Háromnapos Katalin nap

Szófiában már kedden kezdődött az őrület, mindenki mindenhova virágokkal és azt hajtogatták, hogy 4estit praznik! (Boldog Ünnepet!)
Nem értettem, mert ugye Mária napkor krizantémmal okés.. (az amolyan halottak-napja féle) de így..
Másnap -szerdán- mondta a bolgár tanárnő, hogy Katalin nap van. November 25. Javítottam ki. Kiderült, hogy neki volt igaza, Bulgáriában november 24.-én van Katalin.
De az én szobatársam (Kasia) lengyel. Szóval 25.-e óta csokiban fürdünk. :)
Vettem neki csokit, virágot, képeslapot, ahogy illik, nagyon örült. Estére sütött valami ehetetlen krémes állagú sütit (életem első sütije amit nem tudtam megenni) és áthívtuk a szomszédokat koccintani. A sok koccintgatásnak disco lett a vége (Underground), ezt hivatottak illusztrálni az alábbi képek:
(a szereplők:
Kasia- aki a legjobban vigyorog.. elvégre neki volt névnapja
Én- a csinos, aki a szomszéd 2m-es Alexandra nyári szoknyájából 10 perc alatt koktélruhát faragtam, és bár a képek nem erről tanúskodtak, de enyém az az árva ásványvíz a sörök között
Ola- alias Alexandra, a magas kétségbeesett lengyel lány, aki fél Ljubotol
és nem mellékesen, akinél az atomgiga 11cm-es magassarkúmban is alacsonyabb vagyok
és Ljubomir,- akinek gyönyörű neve van (azt jelenti békeszerető) és ismerősöm egy régebbi kávézásból, az estére önjelölt testőrünk - későbbiekben önjelölt múmia-barátunk -ebben a bárban ugyanis a pultos jókedvében wc-papirral lődöz

Hétfői-hányadika és a keddi shopping therapy

Hétfőn arra ébredtem, hogy hánytam. Mármint félálomban sikerült egyáltalán a wcig kibotorkálnom, komolyan csodálom, hogy eltaláltam.
Nem, ez nem minősíthető reggeli rosszullétnek, ugyanis a hányás kitartott egész nap, sikerült lenulláznom a szervezetem, voltak pillanatok, mikor úgy éreztem, hogy orvost mostazonnal, és amikor arra gondoltam, hogy ebből infúzió lesz.
Délutánig egy korty teát sem sikerült benntartanom a gyomromban, nemhogy valami szilárdabbat.
Nagyon nem volt jó.
Aztán mivel egyedül voltam Elena lakásában (ő dolgozni volt) felhívtam Anyut és két órát skypeoltunk, ez után -őszintén- kinek lenne kedve hányni? :)
Estére átjött Rencsi, Elena is hazaért a munkából és közösen megnéztük a Sakáltanyát magyar szinkronnal. Nem szeretem az ilyen filmeket, de ez kivételesen tetszett. Mondjuk egy napos hányás után.. :D Viccelek.
Szóval másnap, mint amit elvágtak vége lett a rosszullétnek és Rencsivel vígan nyakunkba vettük a fővárost. Elmentünk az egyetemre, ami be kell valljam gyönyörű.
Utána pedig komoly feladatot vállaltunk magunkra, megkerestük Szófia egyetlen üzletét, ahol 20 leváért gumicsizmát vettem. Mert alapelv, hogy gumicsizmáért annál többet nem adok, viszont a bolgárok erről igyekeztek nem tudomást venni. Konkrétan 60 leváért árulták az Olasz import csizmáiket, illetve 40ért az ódivatút. Kár lett volna belenyugodni, 2-3 óra össze-vissza sétálás után megtaláltuk az üzletet, ahol két eladó van, egyik jobban utálja a vevőt mint a másik. Ezért maradtunk, nem is rövid ideig, majdnem minden csizmájukat felpróbáltam. Kétszer. :D
Kalapot is kerestünk Reninek, ezáltal gazdagabbak lettünk mindenféle egyéb ruházati cikkekkel, kalapot nem találtunk.
Délután a buszállomáson búcsúztam el Renitől, nagyon jól esett vele lenni. Felteszem magamnak a kérdést: Tényleg el kell jönni Bulgáriáig, hogy rádöbbenjek, hogy milyen jó barátaim vannak? Talán igen.. talán én távolról mégis jobban látok.

Ez a szófiai galambtársadalom egyik közfürdője, kedd reggel Rencsihez igyekezvén csodáltam meg az itt szépítkező tollasokat. A képet Reninek ajánlom -bár galambiszonya van-, és üzenem, hogy "Látod, nem is olyan mocskosak." :)


A következő képeken Rencsi és az Ohridi Szent Klimentről elnevezett szófiai egyetem gyönyörű terei láthatóak.





A következő két képen: Reni és én az Észak-tengernél. Ilyen a dekorációja a szófiai Mallban a halas gyorsétteremnek. Nemcsak egészséges, de stílusos is. :)



Utcakép: Az oroszlános híd szürkületkor.


És a lényeg: ilyen sok helyem volt a buszon hazafele olvasni. Minimum mint egy limuzinban :)


A kép, amely sajnos technikai okokból (túlságosan nevettem) nem készülhetett el:
Áll a busz a pirosnál, megáll mellettünk egy biciklis bácsi és a sportbicikli kulacstartójából előrántja a sumenszkót (sör) és kiszolgálja magát. Gyönyörű pillanat volt. :)

Egyébként Szófiában már karácsony van. :)

Vasárnap

Vasárnap reggel felpróbáltam Elena anyukájának a néptáncosruháját. Szép ugye? Kedvencem a cipő. :)

Gólyafészek a templomtornyon

Én és egy 600 éves fa

Elena, édesapja és a fa oldalról

Ez egy hegyi cigánytelep, arról híres, hogy a lakók nyaranta szekérrel felköltöznek a hegyekbe

Delcsevo

Elenaval tegnap megbeszeltuk, hogy ma elmegyunk az anyukajaval setalni.
Nos, ezt hibas forditasnak hivjuk, ugyanis turazni mentunk, es a tudom majd kikoptem, mire megerkeztunk. Nagyon jo volt, gyonyoru kepeket keszitettem, ezeket majd szerdan tervezem feltolteni ide.
Puszi Haza!

Tájkép, a túra után

Bolgár kerámia (nagy kedvenc)

Elena, Édesanyja és a barátnője, akit az én anyukámnak néztek.. :)

Harangok az éttermen kívül

Az étterem belülröl és a plafonon harangok

Elena a mosdóban :)

Házak.. bolgár zászló

Nekrológ...

Figyel a néni..

A bolgárok külön szót használnak arra az öszvérre amelyiknek ló az anyja és arra amelyiknek szamár :)