Nem, ez nem minősíthető reggeli rosszullétnek, ugyanis a hányás kitartott egész nap, sikerült lenulláznom a szervezetem, voltak pillanatok, mikor úgy éreztem, hogy orvost mostazonnal, és amikor arra gondoltam, hogy ebből infúzió lesz.
Délutánig egy korty teát sem sikerült benntartanom a gyomromban, nemhogy valami szilárdabbat.
Nagyon nem volt jó.
Aztán mivel egyedül voltam Elena lakásában (ő dolgozni volt) felhívtam Anyut és két órát skypeoltunk, ez után -őszintén- kinek lenne kedve hányni? :)
Estére átjött Rencsi, Elena is hazaért a munkából és közösen megnéztük a Sakáltanyát magyar szinkronnal. Nem szeretem az ilyen filmeket, de ez kivételesen tetszett. Mondjuk egy napos hányás után.. :D Viccelek.
Szóval másnap, mint amit elvágtak vége lett a rosszullétnek és Rencsivel vígan nyakunkba vettük a fővárost. Elmentünk az egyetemre, ami be kell valljam gyönyörű.
Utána pedig komoly feladatot vállaltunk magunkra, megkerestük Szófia egyetlen üzletét, ahol 20 leváért gumicsizmát vettem. Mert alapelv, hogy gumicsizmáért annál többet nem adok, viszont a bolgárok erről igyekeztek nem tudomást venni. Konkrétan 60 leváért árulták az Olasz import csizmáiket, illetve 40ért az ódivatút. Kár lett volna belenyugodni, 2-3 óra össze-vissza sétálás után megtaláltuk az üzletet, ahol két eladó van, egyik jobban utálja a vevőt mint a másik. Ezért maradtunk, nem is rövid ideig, majdnem minden csizmájukat felpróbáltam. Kétszer. :D
Kalapot is kerestünk Reninek, ezáltal gazdagabbak lettünk mindenféle egyéb ruházati cikkekkel, kalapot nem találtunk.
Délután a buszállomáson búcsúztam el Renitől, nagyon jól esett vele lenni. Felteszem magamnak a kérdést: Tényleg el kell jönni Bulgáriáig, hogy rádöbbenjek, hogy milyen jó barátaim vannak? Talán igen.. talán én távolról mégis jobban látok.
Ez a szófiai galambtársadalom egyik közfürdője, kedd reggel Rencsihez igyekezvén csodáltam meg az itt szépítkező tollasokat. A képet Reninek ajánlom -bár galambiszonya van-, és üzenem, hogy "Látod, nem is olyan mocskosak." :)
A következő képeken Rencsi és az Ohridi Szent Klimentről elnevezett szófiai egyetem gyönyörű terei láthatóak.
A következő két képen: Reni és én az Észak-tengernél. Ilyen a dekorációja a szófiai Mallban a halas gyorsétteremnek. Nemcsak egészséges, de stílusos is. :)
Utcakép: Az oroszlános híd szürkületkor.
És a lényeg: ilyen sok helyem volt a buszon hazafele olvasni. Minimum mint egy limuzinban :)
A kép, amely sajnos technikai okokból (túlságosan nevettem) nem készülhetett el:
Áll a busz a pirosnál, megáll mellettünk egy biciklis bácsi és a sportbicikli kulacstartójából előrántja a sumenszkót (sör) és kiszolgálja magát. Gyönyörű pillanat volt. :)
Egyébként Szófiában már karácsony van. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése