Álmomban sem hittem volna

Nem az a türelmes jószág vagyok, aki kivárja, amíg a problémák elmúlnak maguktól.
Az a tapasztalatom ugyanis, hogy a probléma olyan mint a nyílt seb. Nehezen, vagy sosem gyógyul be orvos nélkül.

Szóval átmentem Michalhoz panaszkodni, aki átküldött a lányokhoz.

Átmentem.
Részletesen elmeséltem nekik, hogy mi a baj.
LASSAN BESZÉLTEM ami felér egy kisebbfajta csodával.

Senki nem szakított félbe.
Elmondtam, hogy zavar az, ami a levegőben van. Hogy nekem ez nem kell és ha bárkit megbántottam akkor azonnal bocsánatot kérek.
Csönd. Nulla reakció.

Mikor a hegyibeszédem végén megkérdeztem, hogy mi is a valós baj, hosszú hallgatás után azt a választ kaptam, hogy ők csak lengyelekkel szeretnének bulizni.
....

Halkan de érthetően megjegyeztem, hogy Kasia a szobatársam éppenséggel lengyel, majd csendben kisétáltam a szobából és a délután fennmaradó részében üresen néztem magam elé...
Azt hiszem néha nem kell orvos, csak úgy hagyni kell alakulni a dolgokat.