Szerda
Az első nap ugye az érkezés napja volt.
Bementünk Katihoz a kórházba, Vásárhelyen az első utunk Mamáékhoz vezetett, ahol barátfülével és lakodalmas pereccel lettünk megkínálva. Nagyon jó volt újra látni őket. Utána vásárolni mentünk a Pennybe, és egy havi édességadagot beraktároztunk, elsősorban túrórudit. Mire megérkeztünk, már mentem is a vasútállomásra, Kriszti és Móni érkeztek, átjöttek Szegedről, hogy lássanak. Beültünk a Kistóparti vendéglőbe, ahol nagyon jó volt a kiszolgálás, megettünk némi mikuláscsokit (miért ne) és annyira jó lett a hangulat, hogy beutaztam velük Szegedre és elmentünk kolibuliba. Eltte beugrottam Lajoshoz, körbepusziltam, és Istvánt is láttam pár percre. A buliban találkoztam Gáborral, Danival, Ádámmal, Beussal, Zolival,Windt Timivel, Zsanival, Robival, Illés Csabival és persze még nagyon sok mindenkivel, és nagyon jól éreztem magam. Krisztivel úgy hajnal 3ig táncoltunk, nagyon jó volt.
Csütörtök
Másnap Kriszti szendvicset csinált reggelire, 8 körül besétáltunk a Belvárosi-hídon és emlékszem vettem egy hatalmas zöldalmát az SZTKnál. Hazabuszoztam. Ez a nap volt Anya és Tatus szülinapja. Mikor hazaértem elmentem a Margó virágüzletébe, épp de nem ő dolgozott. Köttettem Anyunak csokrot orchideákból, és hazabicikliztem. Szép napos idő volt. Útközben beszaladtam a temetőbe.
Hazaérni ismét jó volt, a kutya és a cica mindig nagyon örülnek nekem. Anya is :D
Szóval délután jött Kálmán, előtte úgy emlékszem megejtettem azt a hatalmas kádfürdőt, amire akkor már 103 napja nem volt lehetőségem. Nagyon jól esett. Aznap elég sokat szépítkezem, mert este fellépés volt.
Kálmán mikor megérkezett elmentünk Mamáékhoz, megtartani a szülinapi köszöntéseket. Én nemcsak Anya és Tata, hanem Mama és Kálmán szülinapját is megköszöntöttem, mert akkor még nem leszek itthon. Diótorta volt, és pálinka 2002-ből, amit Mama azóta rejtegetett. (ugyanis nálunk gyorsan elfogy a jó házipálinka )
A fél 7es busszal indultam be Szegedre, Tata felszerelt egy doboz baracklével, Anya és Mama kikísértek a buszmegállóba.
A Ritka Holló utolsó előadására siettem, improvizációs játékokat adtak elő, így nem tartottam illetlenségnek, hogy bejelentés nélkül beállítok és játszani fogok. Mindenki nagyon meglepődött az érkezésemen, Kriszti ügyes titoktartó, bár biztosan nehezére esett nem beszélni a jó hírről.
A fellépés nagyon jól sikerült, bár én nem tudtam igazán felszabadultan játszani, mert végig az járt az eszemben, hogy ez az utolsó előadás.
Elkészült végre egy ritka jó csoportkép is, remélem összejön még ez a csapat legalább egy-egy beszélgetésre néha.
Este Györgyivel és Viktorral beszélgettünk, na meg Döncivel, aki most Pesten tanul színésznek.
Györgyi és Viktor hazaszállítottak minket a Jugyu klubból, amiért még mindig hálás vagyok.
Péntek
A harmadik nap spagettivel indult, Kriszti ugyanis főzött. Mónival buszoztunk haza előtte beugrottam a TIKbe, találkoztam István barátnőjével Judittal. Sajnos a buszindulás miatt nem volt időm beszélgetni már vele, pedig jól esett volna.
Mamáéknál szálltam le a buszról, a buszsofőr igazán nem volt képben azzal, hogy ki meddig vett jegyet, Mónit is le akarta szállítani.
Mamáéktól hazakerekeztem, és délután ha jól emlékszem semmit de semmit nem csináltam.
Ha leszámítjuk a túrórudievést.
Este korán lefeküdtem, és végre először a saját ágyamban aludtam. Nem is volt rossz.
Szombat
Ezen a napon beszéltem telefonon Robival Kati állapotáról, időközben Kati férje Jancsi is kórházba került. Nagyon aggódtam, de Robi megnyugtatott, habár ha belegondolok az ő helyzetébe nekem kellett volna őt megnyugtatnom.
Az Öszöm Iszomban ebédeltünk a kettős születésnap örömére. Szintén jó volt, bár ezt talán mondanom sem kell.
„Reggel” felhívtam Orsit és elmondtam neki, hogy nem tudok vele szombat este találkozni, vagy csak, ha nem zavarja, hogy többen leszünk. Ugyanígy tettem Dorottyával. Ezután megfordult egy gondolat a fejemben Anyuék hozzájárultak.
Szóval házibuli lett belőle.
Először Kriszti és Dani érkeztek meg, utána Orsi és Kata. Móni –aki a legközelebb lakik egész későn jött, és Betti sajnos nem tudott vele jönni, mert Budán maradt. Lajos, Dorottya és Flóra jöttek még el, nagyon örültem nekik. Megkóstolták a mentát és a masztikát is, utóbbi kevesebb sikert aratott.
A buli szerintem nagyon jó volt, bár nem tartott sokáig, mert mindenki fáradt volt. Itt megemlíteném, hogy Dorottya és Flóra gyalog jöttek nagyon messziről, Orsi és Kata pedig gyalog mentek haza. Nagyon jól esett, hogy gyalogoltak miattam.
Vasárnap
Másnap reggel korán keltem (ez olyan 9 órát takar) és a műanyag poharaknak-tányéroknak köszönhetően gyorsan összepakoltunk Moncsival. Mikor Anya és Kálmán befutottak már nem sok nyoma volt annak, hogy melegszendvicseztünk, vagy hogy jégkrémmel ittuk a masztikát.
Az ebéd fergeteges volt, Anya húslevest csinált, Kálmánék halat sütöttek Tatussal, Mama is itt volt és én alig tudtam enni annyi levest ettem (na jó, meg előtte némi csirkét, hogy ne haljak éhen). (és akkor még nem beszéltem az Anya-féle lekörözhetetlen pogiról) Délután nagyjából tévéztem, Anya jól szórakozott, tátott szájjal néztem a reklámot is.. mennyi magyar szó.
Patócs Jutka és Vörös Éva jöttek látogatóba, kreatívkodni. Csináltak őszi dekorációt, és mécsestartót befőttesüvegből, nagyon szép lett. Éva hozott mákos kalácsot. Mi Kalmival tévéztünk. Este korán elmentek a lányok, Anyuval utána biciklizni indultunk, ami nagyon jól esett. Elmentünk a videótékába, ami zárva volt és beadtuk a lemezt a szomszéd boltosnak, aki majd odaadja reggel a tékásnak. De jó is az ilyen..
Hétfő
Reggeltől arra készültünk, hogy Elena majd meglátogat. Én megpróbáltam rendet rakni a szobámban több-inkább kevesebb sikerrel.
Elmentem Margó virágüzletébe, ezúttal ott találtam és megkértem, hogy kössön egy őszi csokrot Mamának. Nagyon szép lett, bicajjal vittem el neki.
Délután 5 fele érkezett Elena. Jajj de örültem. Először Terike néniékhez mentünk, ők azok az utasaim, akik akkor nyaraltak, mikor Anya meglátogatott. Vásárhelyiek, és sajnos rosszul sült el a nyaralásuk, meg kellett műteni Teri néni férjét Árpi bácsit. Elena is sokat segített nekik, nagyon örültek, hogy meglátogattuk őket.
Ettünk barátfülét, pogácsát és beszélgettünk. Sajnos nem volt sok időnk maradni, sietni kellett Szegedre. Teri néni és Árpi bácsi vettek nekem egy vízforralót, egy lila esernyőt és sok-sok vaníliás karikát, mert tudták, hogy az a kedvencem. Annyira kedvesek voltak, Elenának is vettek ajándékot.
Szegeden a Mojoba mentünk, ahol Nórival és Bélával a nyári kollégáimmal találkoztunk. Azzal kezdték, hogy fejbevágtak a kamionok miatt. Aztán persze nagyon jót beszélgettünk, Kriszta meg Móni is befutottak egy kis időre. (csak hogy lássanak, olyan drágák)
Nem maradtunk a Mojoban sem sokáig, mert az utolsó busz előtt meg akartam mutatni Elenának Szegedet.
Egy rohanás volt, de ez lett a túra eredménye:
BTK, TIK, Hősök kapuja, Budi-burger, Aradi vértanúk-tere, Turul, Dóm-tér, Mátyás-torony, Somogyi-könyvtár, Oskola-utca, Szent Borbála szobra, Belvárosi-híd, Nagyárvíz, Tiszavirág-szobor, Móra-múzeum (a kedvencem), Nemzeti-színház, Tisza-szálló, Széchényi-tér, Városháza, Karinthy, István és Gizela szobra, Kárász-utca, Klauzál-tér, Dugunics-tér, Rektori épület, Lófara-tér, Reök-palota, Régi zsinagóga, Mars-tér.
Annyira siettem, hogy maradt 15 percünk a buszindulásig.
Anya kérés nélkül kijött elénk autóval a buszállomásra az éjszaka közepén, pedig nem is hívtam fel direkt, hátha alszik már. Köszi Anya!
Kedd
Reggel borús napra ébredtünk, senkinek semmihez nem volt kedve, Elena szakdolgozatán dolgozgattunk. Utána meglátogattuk Mamáékat, addig Anya gyógyúszásra ment, mi pedig megnéztük a várost. A kis lila ernyőmmel, Elena pedig egy Mamáéktól kölcsönkapott sárgával. Nagyon vidám volt. Most láttam először a város új csodáját, a Ginko szállodát, és örültem, mert körülötte az utcán felújították a régi házak homlokzatát. Egnéztük az Erzsébet-kórházat, a Városházát és a kislakásban találkoztunk Anyával. Kiautóztunk Mártélyra, szakadó esőben is lélegzetelállító volt. Elena kiszállt szétnézni, mi ezalatt Anyuval végignéztük, hogy a haltelepítés örömére egy nő lefizeti a halőrt és a holtágba szánt ponty horgászati tilalom idején némi kenőpénzért egy autó hátuljában végzi. Ez abszolút sportszerűtlen, nem csak a horgászokkal de a halakkal szemben is.
Estére befejeztük Elena kérdőívét, néztünk némi Dr Houset, és megírtam Elenával a magyar nyelvű önéletrajzát.
Szerda
Hajnalban Elena elutazott Pestre, mi pedig Anyuval elkezdtük szépen lassan előkészíteni a hazautazásomat. Hogy elszaladt az idő!
Krisztán vett nekem buszjegyet és leküldte egy busszal. Ez nagy segítség volt.
Mi bementünk megnézni Katit, és Robival is találkoztunk. Jancsit már ekkorra kiengedték a kórházból.
A tesco váltójában váltottunk levát, hazarohantunk, pont elértem a buszt, ami a jegyemet hozta. Délután vettünk pár dolgot az útra. (újság ásványvíz)
Estére beültünk Anyával, Kálmánnal, Krisztával és Monyival a Westernbe, és csupa jót írtunk a vendégkönyvbe a pincérlányról, aki családi barát.
Este elköszöntem Kalmitól, felhívtam Rozit, akinek az apukája remélem már sokkal jobban van. Némi Dr House után lefeküdtem aludni. Annyira jó otthon aludni. Van redőny. Meg kád…
Csütörtök
Reggel Anyával Columbot néztünk.
Délelőtt fürödtem, összepakoltam.
Elszaladtunk Mamáékhoz, aki meglepiből sütött baracklekváros barátfülét, meg lakodalmas perecet az útra.
Aztán már ott is voltunk a buszpályaudvaron. Szendvicsek, barátfüle, 4 palack ásványvíz, két utazótáska meleg ruhákkal, és Anya, aki nagyon sírt. Meg én is. Persze elmenni mindennél könnyebb. Maradni sokkal nehezebb, ezt tudom mióta Anya meglátogatott Szozopolban.
Annyira gyorsan szaladnak a napok, mikor minden sínen van. Olyan jó otthon lenni és olyan rossz, hogy ez csak a barátaim és a családom miatt ilyen jó. Nehéz maradni, mert ezt leszámítva nincs miért. Gyönyörű Szeged, gyönyörű Vásárhely, Mártély szépségébe a mai napig beleborzongok. De hogy szeressek ott lenni, ha nincs semmi lehetőségem?
Arra gondolok, hogy nincsenek megbecsült és megfizetett munkahelyek.. nem csak vidéken nincsenek, de az országban sem igazán. Vagy csak azoknak, akik hajlandóak gép módjára napi 10-12 órát dolgozni egy-egy nagyvállalatnál. De hiába keresnek jól, még nekik is nehéz összehozni egy lakásravalót.. és hogy ilyen életritmus mellett családjuk legyen, az majdnem lehetetlen. Talán bennem van a hiba, de ez nem tetszik. Nagyon nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése