Milói Vénusz újragondolva

Egyébként a mai napom nem volt extra.
Reggel órán voltam Mr azt hittem okos vaggyal. Lassan ideje elkezdenem a nevén szólítanom, mert egész sokat írok róla. (ebben a bejegyzésben mostantól a neve: Mr AHOV) Előző este martinizni voltam vele és bevallom nagyon jól éreztük magunkat.
Az angol óra nagyon jó volt, pont olyan ami az oktatásból Magyarországon hiányzik.
Beszédcentrikus és csapatépítő.
Először egy olyan feladatot kaptunk, hogy oldjunk meg egy fennálló problémát. Mármint ötletbörze formájában.
A probléma az volt, hogy az állam pénzén a szocializmusban bungallókat építettek, amiknek ma nincs hasznuk, romosak. Választhatunk, hogy leromboljuk őket, vagy kitalálunk valamit. Jó kis vita volt.
A következő órán pedig egymás boncolgattuk, mindenki választott egy kedvenc könyv- vagy filmszereplőt és arról beszélgettünk, hogy mi a célja, milyen jellem és miben hasonlítunk rá.
Én 3 nő közül választottam.
Az első Molnár Csilla Andrea 85-ös szépségkirálynő volt, a másik Sissy - Ferenc József felesége, a harmadik, akiről végül beszéltem Kertész Lora a Lora című filmből.
Az én történetem kapcsán az a kérdés merült föl, hogy azok az emberek, akik szívesebben néznek drámát mint komédiát, vajon érzékenyebbek-e mint azok, akik kizárólag horrort és komédiát néznek. (szerintem amúgy nem feltétlenül, bár nagy eséllyel)
Egy érdekes dolog. Az én esetem kivételével mindenki kitalált szereplőket választott magának, elsősorban vámpírtörténetek szereplőit. Tényleg csak ezeket lenne érdemes olvasni? (illetve Mr AHOV vagy Drakula grófról beszélt, de nem a vámpírról, hanem a Havasalföldi fejedelemről.. ez talán megbocsátható)
Angol után hamarabb kijutottam a teremből mint Mr AHOV és nem vártam meg. Azért nem vártam meg, mert lány vagyok és nem fogok osztálytermek előtt fiúkra várni, ha kedvesek, ha nem. Illetve ez így nem teljesen igaz, de vele a kapcsolatunk jelenlegi stádiumában nem teszek ilyen kivételt.
Szóval nem telt el 2 perc és csörgött a telefonom, hogy hol vagyok és mikor utolért elhívott ebédelni. Aztán kávézni, de erre udvariasan nemet mondtam. Azóta már elhívott vacsizni, de pont nem értem rá, két óra múlva elhívott kávézni, de sajnos pont vásárolni voltam.

Amúgy simán ráértem volna, csak kíváncsi vagyok.
Van ugyanis a koliban egy lengyel fiú, akinek az első héten nagyon tetszettem. Bulik után nekem puszit adott, a többieknek nem és kedves volt. És én is vele. Nos, ő mostanság nem keres.
Ez a bolgár srác szintén nem közömbös velem. És mióta úgy bánok vele mint egy lópokróccal.. azóta folyton keres, hív.. mondjam még?

Anya mindig ezt hajtogatta, de komolyan nem hittem, hogy ez működik... na mindegy..


Ezt leszámítva vajmi kevés dolog történt velem, elsétáltunk az izomlázzal küzdő Kasiával a Kauflandba vásárolni.
Vettünk mindenféle hasznos dolgot, mint például rózsaszínű botmixert Dorottyának haza, vagy mint kenyeret. :)
Hazabattyogtunk, azóta melegszünk, és keressük a fotóst Kasia esküvőjére.
Annyira tuti, hogy esküvője lesz! Én is akarok..