Fény

Annyira furcsa, néha mintha egy teljesen más világban járnék.
Otthon sosem érzetem ilyet, de itt egy felhős napon is van, hogy elvakít a fény.
Ma esett és folyóként hömpölygött az okkerszínű sárfolyam az utcán, mikor bementünk a menzára. Mire kijöttünk, már csak az ereszről csöpögött a víz és olyan napsütés fogadott, hogy kedvem lett volna pólóra vetkőzni.

Ezt leszámítva semmi extra nem történt.
A német óra szuper volt, szívesen megyek majd újra.
Beszaladtam az irodára is kicsit, mondták, hogy örülnek nekem, beszélni akartak velem.
Jövő pénteken (tehát nem most) lesz egy Patronálók Ünnepe, vagy mi a szösz, amikor tán a rektor meg a dékánok felveszik a talárjukat és hosszan beszélnek arról, hogy juhé..
Szóval ezen a nemes alkalmon... felkértek, hogy mondjak egy beszédet BOLGÁRUL!
Én. Mint hallgató.
Jóhogy elvállaltam, egész délután ettől röpdöstem.
Nesze nektek lengyelek! A kezdő bolgárommal én mondok beszédet a talárosok előtt!
És felhívták a figyelmem, hogy nagyon elegánsnak kell lennem, még azt is megkérdezték, hogy van-e vasalóm :D
Szóval ennyi.
Puszi Haza! Jóéjt!