Kellemes hétvége

A kecskék pupillája téglalap alakú.

Péntek délelőtt 9kor indultak el a lányok felém, egy évfolyamtársunk barátja hozta el őket Bulgáriába autóval.
Kasia és én már nagyon vártuk őket, az utolsó (3órási) buszt pontosan elértük és mikor felértünk a buszpályaudvarra nem kellett 5 percnél többet várnunk, máris láttuk a mosolygó magyar küldöttséget.
Kriszti és Móni jókedvűen, kicsit fáradtan érkeztek hozzánk és duner-evéssel kezdtük a napot. Duner után fogtunk egy taxit, aki egész jó áron elvitt minket Elena lakásához, amit a hétvégére kölcsönadott nekünk.
Gyorsan meglett a lakás, és nagyon segítőkész volt Elena szomszédja, akitől a kulcsokat kaptuk. Eligazított, hogy hova kell menni boltba, melyik meddig van nyitva, elmondta, hogy hol vannak buszmegállók, melyikből merre lehet menni, hol lehet buszjegyet kapni, sőt még a látnivalókat is elsorolta nekünk.
Az első este fagyi evéssel telt, mindenki fáradt volt, szóval lefeküdtünk aludni.
Másnap bementünk a központba, hogy találkozzunk Renivel, aki csoporttársunk, és Szófiában van épp erasmuson.

Kasiát persze pont akkor hívta fel az apukája, hogy itt van Szófia törökországi kivezetőúton, hozott neki csomagot.

Krisztit és Mónit otthagytuk az egyetem előtt, ahol Renivel volt találkozójuk, és kitaxiztunk az országútra.
Figyelmetlenségből persze hamarabb tetettük ki magunkat és 4km-t kellett még sétálnunk.
Kasia az országút aszfaltján én pedig a fűben botorkáltam.
Egyszercsak egy mély lyukat vettem észre. Egy befedetlen csatornanyílás volt, már vastagon benőtte a gaz. Lenéztem a sötétbe és legnagyobb meglepetésemre valaki visszanézett rám. Visszahívtam Kasiát, nem hittem a szememnek.
Egy kutyus didergett odalenn, beleeshetett a lyukba. Láthatóan le volt gyengülve és az tűnt minden reményének, hogy nem fekszik bele a vízbe, hanem tartja magát, amíg a lábacsái bírják.
Nagyon megsajnáltuk.
Gyorsan továbbálltunk, találkoztunk pár percre Kasia apukájával, aztán mentünk vissza a kutyushoz. Útközben találkoztunk egy rendőrrel, aki megígérte, hogy felhívja az állatvédőket, de feltűnően meg sem kérdezte, hogy hol van pontosan a kutya. Bementünk egy horgászboltba, ahol nagyobb érdeklődést mutattak, csak közben elkaptam egy félmondatot, ami úgy hangzott: C'est la vie.
Arra jutottunk, hogy nem megyünk tovább, amíg a kutya odalenn van. Már állni sem tudott, befeküdt a vízbe.
Lestoppoltam egy autót. A sofőr felhívta az állatvédőket, akik közölték, hogy szombaton és vasárnap nem dolgoznak.
Végső elkeseredésemben megkértem Kasiát, hogy maradjon a csatorna mellett, tartsa szóval a kutyát. (ez nála annyit takart, hogy a Lengyelországból érkezett élelmiszercsomagja egyetlen kutyák által is "talán" fogyasztható darabjával: rizsfelfújttal dobálta a kutyust, akit ez feltűnően nem érdekelt) Ezalatt én eljutottam egy fatelepre (ami illegális nagybani burgonya-árusítóhelyként üzemel), ahol a munkások röpke 10 perc leforgása alatt egy hosszú lécből összedobtak nekem egy létrát.
Miután visszatértem Kasiához, a kutyushoz és az értelmetlen halált halt rizsfelfújthoz, ledobtam a kabátom és rögvest lemásztam a kutyához, aki eddigre már nem csak a vízben, hanem csatornaszagú vízzel megszívott rizsfelfújtban is úszott.
Kasia odafenn fogta a gazt, hogy egyáltalán lássak, én pedig 15percig szelíden dalolásztak a kiskutyának, hogy félelmében ne harapjon belém. Miután megelégeltem a nótaszót, egy gerenda segítségével felkeltettem a kiskutyát és a fejem fölött kinyújtottam Kasiának. (pont mint az Oroszlánykirályban)
Nem sikerült jól elkapni a kutyust, belekapott Kasiába és visszazuhant.
Mindenki tiszta sár volt, a kutya belebújt a pocsolyába és elő se akart jönni. Na jól nézünk ki. Indult a nóta újra. Ezúttal többet kellett dalolnom, de nem maradt el a siker, másodjára sikerült kinyomnom a kutyát, aki amint megérezte a száraz talajt a talpa alatt, futásnak eredt. Kisebbfajta csoda, hogy nem taposták agyon a sztrádán.
Felmásztam a létrán, betakartam vele a csatornanyílást. Hátha többen nem esnek bele.

Visszabuszoztunk a központba, találkoztunk a lányokkal. Ekkor vette kezdetét az estébe nyúló városnézés.






Diákkonyhán ebédeltünk, duneresnél vacsoráztunk, estére koktélozni mentünk, habzsi-dőzsi volt :)

Másnap reggel korán keltünk és hazautaztunk Balgoevgradba, ahol Kasia lehorgonyzott a számítógépe elé, viszont Chavdar eljött velünk a Rilai kolostorba.






Estére Chavdar intézett szállást a lányoknak, majd elmentünk a Dívába, ami a kedvenc éttermem.
Másnap szintén korán keltünk, Chavdarral autóba pattantunk és elmentünk a lányokért a szállásukra. Mire a parkolóhelyre visszatértünk, meglepve tapasztaltuk, hogy 15 percnyi távollétünkben egy egész utcányi autót elláttak kerékbilinccsel.
A bírság kifizetése után vígan távoztunk a stobi piramisok irányába.


A piramikor után a Rilai tavakhoz mentünk, ahol a felvonó épp nem működött. Kicsit kibuktam, ezúttal másodjára nem láthattam a tavakat. Ehelyett elmentünk egy közeli monostorba, ahol szintén gyönyörű látvány fogadott. :)

Estére egy varosi étterembe(Blagoevgradi óvásos: Varos)mentünk, szintén nagyon jó volt.
Ezután elfogyasztottunk egy üveg tokaji furmintot és a lányok elmentek Chalgába. :) Erről majd beszámol a Kriszti. :)



Másnap
ra.