Két országra akarnak bomlani épp, annyira nem bírják egymást. Most épp Brüsszelen vitáznak. Kész.
Egy ország kormány nélkül. Jól is hangozhatna elsőre, mint amikor a 3B-ben bejelentik, hogy ég az iskola, de aztán ha jobban belegondolsz mégsem akkora tuti a helyzet.
Egy ország kormány nélkül. Krízis. Mint egy óvoda óvónők nélkül. Káosz.
Mondjuk Lengyelországban sem rózsás a helyzet, mióta az ország vezetősége tavasszal simán lezuhant és szörnyethalt egy repülőgép"balesetben". Hívjuk inkább szerencsétlenségnek. Náluk sincs semmi rendben azóta.
Nos ennyit sikerült kihúznom ma a szobatársaimból.
Amúgy minden vicces.
Tegnap például Túlélőtúrát tartottunk.
Sima sétát terveztünk, csak későn keltünk (mert előző este túl sok annoying orange-t néztünk a youtubeon), Kaisa ugye röpke 2 óra alatt összedobta a sminkjét és már indultunk is. Délután háromkor.
Na de hova. A szófiai busszal elmentünk Dupnyicába, ahol 20 perc alatt fölmértük, hogy nincs itt semmi látnivaló.
Ezért elmentünk taxival a Rilai tavakhoz, amikről azt hittük, hogy közel vannak. 5 előtt tíz perccel érkeztünk, a felvonó, ami a tavakhoz vitt épp zárt. Szóval elindultunk sétálni. Ha már itt vagyunk.
Elvileg 30 perc gyakorlatilag 50 perc alatt értünk el Lovnába, amiről mi sem tudtuk, hogy mi az, de ki volt táblázva. Körülöttünk a fákon hó.
Ezen a képen megpróbálom megnyalni a havat, ami sajnos nem látszik, de ott van Kasia tenyerében.
Lovnában ugató kutyák fogadtak és kiderült, hogy egy vadásztanyáért gyalogoltunk kilométereket a hegyen fölfele.
Ha már ott voltunk.. rövid tanakodás után beültünk a vadászok koszos éttermébe és ittunk a kétes eredetű "Hegyi teá"-ból. Jó döntés volt. Utána rendeltünk rántották, steaket, és imádtuk a helyet. (kivéve Kasiát, aki fázott és primitívnek tartotta a körülményeket)
Nem sokkal később az ablakban egy macskafejre lettünk figyelmesek. Kinyitottuk az ablakot, és beugrott egy mázsás perzsamacska.
Nagy nehezen rábeszéltük a vadászokat, hogy vigyenek el legalább Dupnyicáig a dzsipjükkel. (ugyanis említették, hogy sok feléjük a medve)
Nagyon offroad volt. Úttalan utakon hatalmas pocsolyákon keresztül száguldottunk le a hegyről, három helyen ültünk négyen és nagyon vicces volt.
Dupnyicában egy buszmegállóban tettek ki minket, ahol persze nem volt buszmenetrend. Jaira elindult, hogy átmegy az úttesten, és megkérdezi a szemben várakozó fiút, hogy tud-e valamit a buszmenetrendről. Nem tudom, hogy hogy engedhettük el, nem is beszél bolgárul, de erre valahogy épp nem gondoltunk. Elindult az aluljáróban, mi pedig lestük, hogy mikor bukkan fel a túloldalon.
Pár perc múlva elkezdtünk gyanakodni, hogy hol lehet.
Ezután férfihangokra lettünk figyelmesek.
Már rohantunk is Michaillal és a bicskájával lefele az aluljáróba, ahol megtaláltuk a vigyogró Jairát, aki egy kicsit süket nyugdíjas biztonságiőrből próbálta meg kiszedni a buszmenetrendet. Odáig jutottak, hogy Jaira belga.
Némileg megnyugodtunk és megtudtuk, hogy 40 perc múlva jön a busz, és a legközelebbi kocsma ott van a sarkon. Könnyen elboldogultunk, mivel az én és a Michail bolgár nyelvtudása kitesz egy egészet (amit én nem értek azt ő érti, amit ő nem, azt én)
Szóval beültünk a kocsmába. És okos voltam és kicsi rakiát kértem, a többiek pedig jól meglepődtek. :)
A buszmegállóban meglepődtünk, a busz ugyanis úgy húzott el mellettünk, mint ahogy azt illik.
A bácsitól megtudtuk, hogy ha van elég utas, akkor nem áll meg a busz Dupnyicában.
Kösz.
Aztán vártunk. Hátha mégis jön az igazi busz. Vagy egy őrangyal.
Hideg volt, este volt és a párbeszédeink nagyjából ennyiből álltak:
- I see something!
- Track.
vagyis:
- Látok valamit!
- Kamion.
Ugyanis akárhányszor megláttuk a sötétben a várva várt buszt, mindig kamionná változott, mire elért hozzánk.
Végül egy benzinkúton fogtam egy taxist, akinek haverja baráti áron hazavitt minket a kollégiumig.
A 3 lengyel lányból 2 hazaért Albániából, lebarnulva, boldogan. Elmeséltük nekik a túlélőtúrát, és amíg zuhanyoztam átjöttek, mert Kasia hozott valami világbajnok briliáns lengyel vodkát, amit meg kellett kóstolni.
Tehát a képen én épp hajmosás után arckrémmel kézkrémmel, mindenki más civilben.
Reggel én ébresztettem a lányokat, hogy mindjárt jön a bútor, és nemsoká meg is érkezett plusz egy íróasztal és egy szerkény, ahogy kértem. Elvitettem a tévét és a szobatelefont, kértem helyette két asztali lámpát, beregisztráltam Kasiát a koliba, megjavíttattam a zárat, a hűtőt, a szappantartót kész cserekereskedelem volt a reggelem.
Épp a házinéninél röhögcséltünk Kasiával, mikor befutott a hűtőszerelő bácsi.
Mondta a házinéni, hogy jöjjön le velünk, és mondta a szobaszámot. Megkérdezte a bácsi, hogy ért-e valamelyikőnk bolgárul, és mondta a néni, hogy csak Dorina. (tudja a nevem) Erre a bácsi azt mondta, hogy igen, csekkolta, a harmadik kislány nagyon nincs képben. Ekkor kitört a röhej.
Elképzeltük amint szegény másnapos álmos kócos pizsamába öltözött Jairát próbálja egy hűtőszerelő bolgárul meginterjúvolni arról, hogy miért olvad a fagyasztó. Jaira azt se tudta, hogy rossz a hűtő.
Szóval ez volt a reggeli kaland, Jaira épp albérletet keres, amit nagyon sajnálok. Ő sem akar kiköltözni, de a barátja Belgiumból erre kérte és ő ennyire rendes.
Ja és még egy poén: tegnap a lengyel szobatársam írt egy forró levelet a vőlegényének, amit sikeresen elküldött a mélyen katolikus édesanyjának.
Hmm.. vannak események.
Ma megyek Michaillal a dékánhoz. Majdcsak összedobunk pár épkézláb mondatot. :)
Puszi Haza, remélem tetszenek a képek, majd még írok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése