Szappanopera

Azt hittem, hogy a szozopoli munkahelyem felér egy drámatagozatos gimi végzős osztályával tömeges menstruáció idején. Tévedtem.
Vagy, ha mégsem tévedtem, akkor az erasmusos légkört egy waldorf óvoda középső csoportjához hasonlítanám foghulláskor.

Tehát:
Írtam biztos róla, hogy mikor megérkeztem Blagoevgradba, pár nap pihenésre volt szükségem. Egyedül. Csak olvastam egész nap, és aludtam. Még csak nem is neteztem, mondjuk ennek elejében technikai okai is voltak.
3 napig tartott, amíg újra emberek társaságára vágytam, addig elég volt az Ancsitól kapott pár Readers Digest.
Szóval, mikor már újra embereket akartam látni, felkerestem a lengyel lányokat. Nem mondhatnám, hogy kitörő örömmel fogadtak, de undokok sem voltak.
Beszéltünk kicsit. Jó, lehet, hogy csak én beszéltem, de nem szokásom a monológ, tuti kérdeztem is néha. Csináltam nekik gyümölcssalátát, mert abban jó vagyok, ez aznap volt, mikor a bolgár szobatársam megérkezett.
Aztán ugye kitört a háború, kiköltözött a bolgár kislány, megérkezett a belga.
Ekkor mondták el a lengyel lányok, hogy mennek Albániába és megosztottam velük, hogy nekem is nagy álmom eljutni Albániába.
Odaadtam nekik az órarendem, hogy vegyenek figyelembe amikor felveszik a bolgár óráikat, és hazamentem Magyarországra abban a békés hitben, hogy minden rendben van.

Mikor visszaértem Blagoevgradba meglepődtem, mert a belga szobatársam arról számolt be, hogy nem is beszélnek vele a lengyelek.
ÁÁ, kis butus, gondoltam, biztos félreértett valamit. Majd átmegyek és bemutatom nekik, ugyanis erre nem volt lehetőségem, mielőtt hazautaztam.

Ekkor jött a pofon.
Megtudtam, hogy a lányok mégsem vártak meg, ahogy megígérték, hanem elutaztak Albániába.
Nélkülem.

Mire hazaértek, már nem haragudtam. Arra gondoltam, hogy biztos félreértettek.
Ingyen szállásuk volt, a tengerparton voltak, mindannyian le voltak barnulva. Nem irigykedtem, az jutott az eszembe, hogy hosszú az élet, én még az elején járok, ezerszer elutazhatok Albániába, ha úgy tartja kedvem.
Szóval újra pozitív voltam. Átmentem a szobájukba és meghívtam őket magunkhoz estére.
Kasia felbontotta a legdrágább lengyel vodkáját ők pedig hoztak egy negyed üveg curasot, mondván - ők úgysem szeretik.
Ez fel sem tűnt másnapig, amikor este bulit tartottak a szomszéd szobában, anélkül, hogy meghívtak volna.
Alig tudtunk elaludni a lányokkal, annyira rosszul esett a dolog.

A következő reggelen rádöbbentem, hogy szándékosan úgy vették föl az óráikat, hogy ne tudjak velük járni és az egész tetejébe távollétemben azt mondták a tanároknak, hogy egyáltalán nem beszélek bolgárul, ezért engem a kezdő csoportba kell tenni. (abba, amelyikben az abct tanulják)

Ez már komolyan rosszul esett. Remegő lábbal járkáltam a dékánhoz, a tantestületi szobákba, hogy végülis nekem és nekik is megfelelő időpontokat találjunk. (mondjuk a hétfőt vagy a keddet, amikor egy árva órájuk sincs)
Aznap olyan ideges voltam, hogy enni sem tudtam.

Sikerült nagy nehezen időpontot találni, a tanároknak azt hazudták ugyan, hogy a hétfő kedd nem jó, így most egy ebédre sincs időm az óráim közt, de nem baj.

Minden este mennek valahova, vagy csinálnak valamit, de szigorúan nélkülünk.
A szobatársaimmal utánajártunk, hátha van még több erasmusos diák, annyira vágyunk egy nagy vidám társaságra, akik nem utálkoznak. Nincs több erasmusos hallgató a városban.

Tegnap elege lett Kasiának és Jairának, én aludtam a délután, mikor átmentek és elhívták a lányokat, akik be sem engedték őket a szobájukba.
Itt ugye nem akartak bulit rendezni, tekintettel arra, hogy én alszom, ezért a városba hívták őket.

A lengyel lányok nagyon undokok voltak. Itt hagyták az enyémeket (régebben is történt már ilyen, mikor beragadt az ajtóm és 2 percet nem voltak képesek várni, amíg bezárom) .
Jaira és Kasia fogtak egy taxit, hogy utolérjék őket, de ezt követően is mindig le akarták őket rázni, sőt voltak olyan bunkók, hogy még ki is beszélték őket lengyelül, annak ellenére, hogy Kasia lengyel!

Ma a kantinban mikor ebédeltem, hozzám sem szóltak, köszönni sem voltak hajlandóak.

"Mr Azt hittem okos vagy" ült mellettem (róla majd később írok) és mondta, hogy láthatóan felismertek, csak bunkók. Mikor kifele mentem az étteremből, feléjük fordultam, az volt a célom, hogy hangosan köszönjek, de annyira ledöbbentem a közönyösségükön, hogy egy hang sem jött ki a torkomon.

Hát. Ez van.
"Mr Azt hittem okos vagy" egy egész jó nézőponton áll az ilyen viselkedéssel kapcsolatban. Szerinte nekem is ignorálnom kellene az ilyeneket és arra koncentrálnom, hogy milyen jófejek a szobatársaim.
Igaza lehet.

Szóval ma suliban újra mellém ült a srác, aki tegnap azt hitte okosabb vagyok.
Annyit még erről, hogy a szobatársaim szerint csak félreértettem valamit, vagy ő fejezte ki rosszul magát és a mai események tükrében azt kell mondjam, igazuk lehet.

Szóval mellettem ült órákon, elhívott újra ebédelni, elkérte a számom, hazakísért és azzal köszönt el, hogy majd felhív.
Bevallom örülök neki.
1. Végre történik valami!
2. Amúgy is kedvelem, lehet, hogy barátok leszünk.

A sulinak nincs pénze bekapcsolni a fűtést, a tanáraim kabátban tanítanak és betegek. Legalább a koliban van hősugárzó.
Lehet, hogy decemberben letudjuk a vizsgaidőszakot, ugyanis a suli januárban és februárban valószínűleg nem tud nyitva tartani, ugyanis akkor már főleg nem lesz pénz fűtésre. Ha ez így lesz, akkor is maradok, mert papírom lesz az itt töltött időről, a könyvtár nyitva lesz és itt jó anyagok vannak a szakdogámhoz. És a bolgár tanárnőm nevén kölcsönözhetek könyveket bármelyik könyvtárban. :)

Ma elvileg estére jön pár külföldi joghallgató Szófiából, akik Jaria barátai. Várom már őket, hátha elmegyünk táncolni. :)
Hát ennyi.
A bolgár órámon a tanárnő beszél lengyelül, ezért előfordul lengyelre fordítás, de van akkor is egy előnyöm. A tanár engem szeret. 25 éves csak és mióta együtt ebédeltünk, nagyon megkedvelt. Segít a szakdogámmal kapcsolatban is előrejutni, programokat ajánl, és tegeződünk. Szerinte nagyon ügyes vagyok, most olyan nyelvtanokat veszünk, amiket én sosem láttam, a többiek pedig már tanulták. Azt mondta Jordánka (a tanárnő), hogy szerinte azért megy nekem ilyen jól a nyelvtanulás, mert biztos nagyon jó zenei hallásom van. Hm.. mondjuk a hegedűtanárom is így látta. :)
Hát, ennyi. Pár napnyi eső után végre kisütött a nap és bár Jaira kiköltözik, nem megy messze. Kasia amúgy imádnivaló, szeretek itt lenni.
És azt hiszem ez a lényeg.