Üdvözöllek kedves Olvasóm!
Dorka vagyok, és 2010 júniusától 2010 decemberéig Bulgáriában éltem.
Hát erről szólt ez a blog. Fogadd szeretettel.

KÖZÉRDEKŰ INFORMÁCIÓ (ha valaki levelet szeretne írni)
A címem:
Hézső Dorina
Oбщежите No.2 - (215)
Благоевград 2700
Иван Михаилов 62А
BULGARIA

Aki írta:

Saját fotó
Hódmezővásárhely, Csongrád-megye, Hungary
"Pedig hát valld be, az mégsem lehet, hogy az ember minden szeretetét egy kutyára pazarolja!" (Bulgakov)

Rendszeres olvastuk a blogot:

2010. október 9., szombat

Balgoevgrad, mostmár igazából

Először a tegnapelőtti visszaútról.
Pestig volánnal utaztam, utána a Group nevű irodával, a busz tele volt bolgárokkal, mindenki bolgárul beszélt, előttem ült ugyan egy magyar útlevelű néni, de le merném fogadni, hogy egy kumma kukkot sem beszélt magyarul. (vagy csak tetette, mindegy)
Szóval a Group 18.00-kor indult Budapestről Szófiába, a Touring 18.30-kor. A Group Prágából indul, a Touring Lengyelországból. Szóval a Touring buszon ült Kaisa, de erről kicsit később.
Zökkenőmentes utazásunk volt Szófiáig, a határokon a várakozás is bele volt számolva a menetidőbe, szóval pontosak voltunk. Elértem az első Blagoevgradi buszt, jót aludtam, mire ideértem reggel lett. A belga szobatársam nagyon örült.
Lefürödtem, elaludtam és kopogtak. Megjött az új szobatárs.
A kordinátor kb belökte a szobába, annyit mondott, hogy "Ne egyétek meg" és eltűnt.
Leültünk, beszélgettünk vele, lefürdött és fölmentünk az idegbeteg házinénihez, aki jelenetet rendezett mindenből üvöltözött és mindenkit lehülyézett, kivéve engem, mert én beszéltem bolgárul. Nem szereti, ha valaki nem beszél bolgárul. Szegény lengyel lányka nagyon berezelt, de megnyugtattuk, hogy csak a Maria ilyen.
Délután elmentünk a metroba. Nagybevásárlás, teletettünk egy bevásárlókocsit, mire kiderült, hogy csak bejelentett céggel rendelkező vállalkozók vásárolhatnak ott. Kicsit ideges lettem, de nem pakoltam vissza. Kerestem két fiatal srácot, akik ideadták a kártyájukat, így kifizethettem amit venni akartunk.
A hangulat a szobában nagyon jó. (a hely nagyon kevés)
Kaisa (Kása) 24 éves, lengyel, végzett pszichológus, most logopédiát tanul, csak az Erasmus miatt. Van otthon egy barátja, akivel jövőre tervezik az esküvőt. A képeken ő a feketehajú lányka. Mindenen sokat hezitál, mindig sminkel és lassan készül el. Jó a humora.
Jaira (Jéra) belga, 22 éves logopédushallgató. Életvidám, otthon gyerektáborokat szervez. Onnan ismeri a barátját, akivel kb fél éve járnak. A srác nem akarja, hogy koliban lakjon, de Jaira maradni akar. Emiatt már sírt is. Igazi örökmozgó, folyton nevet és nevettet.
A metro után bementünk a városközpontba vettünk egy routert, ami eleve hibás, hétfőn kicserélik, ha minden igaz.
Estére átjött a szomszédból Michail, aki szintén lenygel és balkán filológiát hallgat. Ettünk szendvicseket gyerekeknek készült májkrémmel, ahogy mi mondtuk gyerek ízű májkrémmel.
Sokat nevettünk, éjfél körül átmentünk egy discoba másik 3 lengyellel, két fiú egy lány. Van még 3 lengyel lány a városban, de ők most Albániában vannak.
A buli jó volt, sokat táncoltunk, későn értünk haza.
Ma nagyjából aludtunk, vettünk poharakat, tányérokat és jégkrémtortát a szülinapomra. Jaira szerint, ha nincs ügy tortát venni, akkor azt szülinapra vesszük.
És mindeközben fölhívott a török kamionsofőr, hogy Szófiában van. Milyen kedves. :)
Csatolok pár vidám képet a tegnapi estéről.





Ma is bulizni akartunk, de mindkét szobatársam alszik. Ez ilyen pizsibuli lesz szerintem. :)

Elkezdődött a szobadekorálás, ez az én művem:



Ó igen, és a mai kalandunk a Papi's pizzériában:



Pár furcsaság még:
- Michail szobatársa (a fene tudja miért) almakiállítást rendezett
- Kóborkutyák (Kaisa kedvencei)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése