Szeretlek Bulgária! És Te szeretsz?

Maybe that's what happens when a tornado meets a volcano...

Nagyon nehéz két olyan embernek együtt élnie, akik annyira tele vannak élettel mint én és Jaira. Ha jókedvünk van, ketten a világot is megváltjuk, úgy feltöltjük egymást energiával, hogy azt öröm nézni. Olyankor olyan, mintha nem is tudom.. mintha megduplázódna a boldogságom. Komoly 10 centivel a föld fölé kerülünk és a lendületünk másokat is felkap.

Viszont ha van valami a levegőben.. hát az robban.
Tegnap este nem volt minden 100as.
Ma este sem.

Kasiával voltam egész nap, ő el sem akart jönni Jairához beszélgetni, de rávettem, hogy menjünk.
Jairával vitáztunk.
Sokat mondja, hogy ez egy elbaszott ország, ez egy kibaszott kis falu és nekem ez mindig fáj. Sosem mondtam neki, de ma este nem bírtam tovább.
Vita lett belőle. Nem kicsi.
5 francia és egy lengyel hallgatta végig. Látszólag egy értelmes vita volt, Bulgáriáról, amiről talán semmit sem tudunk.
Jaira egy hónapot töltött Szófiában külföldiekkel körbevéve, én 4et a tengerparton bolgárokkal.
Szerinte a város halott. Szerintem szombaton hazamennek a hallgatók, jó hogy nincs senki discoban. Szerintem simán lehet, hogy van még sok szórakozóhely amit fel sem fedeztünk, szerinte itt minden és mindenki unalmas. Talán ezt a legnehezebb elfogadnom.
Jaira pesszimista. Közös bennünk, hogy cinikusok vagyunk, viszont ami engem illet: szélsőséges optimista vagyok. Ebbe menekülök. Ha nem hiszem el, hogy jók az emberek, akkor hogy higgyek bennük?
Hogy váltsam meg a világot, ha nem hiszem, hogy jobb lehet?

Bulgária egy csodálatos ország, és most nem a felhők közül szólok. Itt járok lenn a földön. Esténként, mikor kikapcsolják a szökőkutakat beleugrálnak a kóborkutyák és fürdenek benne. És ma láttam egy cicát a főutcán, aki egy dióval játszott.
Reggelente mikor suliba megyek minden nap látok egy nénit feketében. Képeslapokat árul, amiken ikonok vannak.
Az első napon úgy tettem vele, mint itthon akármelyik utcai árussal, leszegtem a fejem és továbbmentem, habár szépen beszélt hozzám. Meglepődtem, mert ennek ellenére fényességes napot kívánt. Másnap ugyanott állt. Eszembe jutott, hogy milyen kedves volt előző nap, és rámosolyogtam. Fényességes napot kívánt és magamban én is. Egészen halkan megismételtem amit mondott, már a háta mögött voltam, ennek ellenére visszafordult és megköszönte.
A bolgárok a legtöbben állítják, hogy itt sok a rossz ember. Az a tapasztalatom, hogy a világ tele van furcsa emberekkel, de alapvető rossz kevés van. Sok ember nem bízik. Sokan félnek, inkább nem beszélnek. Viszont érdekes módon engem ma két bolgár is felhívott, csak megkérdezni, hogy hogy vagyok.
A tanáraim a szabadidejükben segítenek anyagot keresni a szakdogámhoz.

Vannak problémák.
A Dél-Nyugati Egyetemnek nincs pénze fűteni. Betegek a tanárok, mert egész nap a hidegben tanítanak.
De mindenki mosolyog, nem vezetik le a feszültségüket rajtunk és nem arról van szó, hogy kivételeznének velem.

Szeretek itt lenni, ez az ország nem Disneyland, hanem valami, ami tényleg valós és valóban jó.

Fáj, ha valaki azt mondja, hogy hülye aki szereti a népzenét, vagy hogy ez egy kibaszott hely, mert ettől semmi sem lesz jobb.
Tehetetlen voltam és dühös.

Jaira persze azonnal meg akarta oldani a problémát. (íme a konyhai párbeszédünk)

J: Mi bajod Dorina?
D: Semmi.
J: Látom, hogy dühös vagy.
D: Nem tudok hazudni, az arcom mindent elárul.
J: Mi bajod?
D: Semmi.
J: Kösz, hogy hazudsz.
D: Nem akarok róla beszélni.
J: De én akarok.
D: Oké. Zavar, ahogy viselkedsz. Semmi sem lesz jobb attól, ha becsmérled a helyet. Nem lesz több disco. Talán te jobb helyről jöttél, ennek ellenére itt nem minden szar. Sőt..
J: Sosem mondtam, hogy itt minden szar lenne. Kasia, mondtam valaha ilyet?
K: Szép függöny..
D: Igen mondtál, nem is kevésszer és nem volt igazad.
J: Egyáltalán nem ismersz, és megbántasz.
D: Beszélni sem akartam erről az egészről.

Szóval elköszöntünk, a szemébe néztem, ami egész apróra zsugorodott a dühtől. Azt hiszem az enyém is.

Hazafele Kasia a szoláriumokról beszélt, meg mindenről, én pedig füstöltem a tehetetlen haragtól.

Belgium Európa középpontja, övék Brüsszel, övék minden. Az összes országútón van közvilágítás, minden éjjel bekapcsolják, az országot még a Holdról is lehet látni emiatt. Páratlan közbiztonság, magas életszínvonal. Kb csokiból lehet a kerítés is..
Nincs kormány. Nehéz lehet, de azt gondolom, hogy itt még mindig nehezebb.
Előítélet tudom, de sok nyugati sosem hallott munkanélküliségről és az éhezés fogalmát Afrikával párosítja. Persze én is egy fűtött szobából írok éhezésről úgy, hogy ezt sosem tapasztaltam. Viszont nálunk ennek ellenére azt gondolom mégis más a helyzet. Én 14 éves korom óta dolgozom nyaranta.
Osztogattam szórólapokat, árultam fagyit, lapátoltam lószart egy istállóban. 3 éve nyaranta a turizmusban dolgozom, különböző hülyébbnél hülyébb munkarendekkel, nem kevés bunkó szexuális ajánlatot vagy indokolatlan lecseszést kaptam. A mostani nyárig mindezt éhbérért tettem.
Ők (a nyugatiak) ezalatt nyaranta a pillangókat kergették, a SAJÁT kocsijukkal jártak külföldre nyaralni, fesztiváloztak, marihuanát szívtak, vagy tudom is én mit kezdtek magukkal. Nem vagyok irigy, ha erre vágynék már megtaláltam volna a módját, hogy közéjük kerüljek.
De az a szilárd véleményem, hogy soha nem fogják úgy látni a világot mint én, vagy bárki más aki a Keleten él. Igen, a Kárpát-medence földrajzilag Közép-Európa része, viszont ha az átlagfizetéseket vagy az életszínvonalat vesszük figyelembe, akkor nem gondolom, hogy Ausztriához kellene hasonlítanunk magunkat.

Mikor hazaértem felhívtam Jairát, aki sírt, hogy már biztos összepletykáltam a fél világot és ő holnap hazaköltözik Belgiumba, mert elege van.
Elmagyaráztam neki, hogy minden ilyen megnyilvánulásával egyet fordít a késen, amit belém döfött, hogy nekem fáj, ha így áll hozzá a dolgokhoz, ideig óráig elhallgatom, de most már sok.
(hogy ne is említsem azokat a turistákat, akik egész nyáron azzal traktáltak, hogy be kellene tiltani a cirill abct, vagy meg kellene tanítani a bolgárokat arra, hogy a bólogatás igent jelent..)

Különbözőek vagyunk.
Mind.

Kétféle módon lehet egy kaszálatlan legelőre tekinteni:
- mocskos gaz
VAGY
- bájos Balkán

Ez olyan mint a dohányzás. Mindenki dönthet afelől, hogy mérgezi magát vagy nem. Én döntöttem, nem kérek a savanyúságból.
Tiszta nem?

Megértette. Aztán sűrű elnézést kértünk egymástól és ő megint sírt.
Én is sírnék, de ez más. Annyira rosszul esett, hogy elapadtak a könnyeim.

A poén, hogy Kasia az egészből semmit sem vett észre. Legalábbis ezt állítja. El van foglalva azzal, hogy csalódott a lengyelekben és most szomorú.
Én sem vagyok épp a topon.

Szeretlek Bulgária. És Te szeretsz?