Üdvözöllek kedves Olvasóm!
Dorka vagyok, és 2010 júniusától 2010 decemberéig Bulgáriában éltem.
Hát erről szólt ez a blog. Fogadd szeretettel.

KÖZÉRDEKŰ INFORMÁCIÓ (ha valaki levelet szeretne írni)
A címem:
Hézső Dorina
Oбщежите No.2 - (215)
Благоевград 2700
Иван Михаилов 62А
BULGARIA

Aki írta:

Saját fotó
Hódmezővásárhely, Csongrád-megye, Hungary
"Pedig hát valld be, az mégsem lehet, hogy az ember minden szeretetét egy kutyára pazarolja!" (Bulgakov)

Rendszeres olvastuk a blogot:

2010. december 13., hétfő

Átharapom a torkát.. játsziból

Azt, hogy a lentebbi bejegyzések megszülettek köszönjük Kasiának, akit megjegyezném még mindig imádok, de egyszerűen kikészít.
Adott egy vizsga. Neki, ma.
Felhúzza az ébresztőjét és elteszi messze messze.
Mindig zajos mikor fölkel, mindent azzal magyaráz, hogy egyke sosem kellett alkalmazkodnia. Oké. Mondja a másik egyke az ágyról.
Szóval van az ébresztőóra, aminek a hangja egy kibukás. Megszólal. Csörög öt percig, mire a kisasszony felébred, kibotorkál érte, elhúzza a függönyt, felkiált, hogy esik a hó (najó, ez az egy tényleg hírértékű volt, mert itt idén ez az első) majd mint aki jól végezte dolgát elmegy vissza aludni.
Háromnegyed órája ébren hánykolódom, mert tudom, hogy ha fölkel négyszer nekimegy a szekrénynek, földhöz vágja a hajkeféjét, maxhangerőn összecsukja a tükröt, hogy az ablakhoz vigye, mert ott jobba fény. A széket nem emeli fel, toszigálja a parkettán, háromszor felkel mert először a porpúdert, aztán a szempillaspirált majd a szájfényt rángatja ki a cipősdoboz aljáról.
Csoszog. Eszébe jut, hogy ha hazajött a vizsgáról és netalántán tanulni óhajt kedve, útban lesz a vasalóm, amit tegnap ő használt, és átteszi a polcra. Paff.
Csörgős zacsiból csokis gabonapelyhet eszik, mert az nem reggeli, ha nincs tálkában.
Kimegy a konyhába, az ajtót tárva nyitva hagyja, vizet forral, mosogat, közben hallom, hogy a portásbácsinak sok a dolga és hogy annak a lánynak aki most megy suliba el van kopva az egyik cipősarka és nyikorog a táskáján a csat.
Felforrt a kávévíz. Tudjátok, hogy amíg felkeveri kiskanállal az felér egy migrénnel? Most jön a cukor, konyhaszekrényajtó bumm-becsap.
Oké. Csoszogok, tehát vagyok, tehát jövök, hangos sóhaj, elhibázta, neki a szekrénynek JUUJ az a kávé forró volt!
Közben farkasordító hideg bömböl a folyosóról. Most jön a reggeli. Rántotta, kenyérszeletek, nutella, banán, meg mégiscsak jobb lesz tálkából az a gabonapehely.
Bekapcsolja a gépet, gépel, nevet, hangosan sóhajt. Igen, elment az első e-mail haza, "Ma is egy új nap van, édes már csak 11 és fél nap és újra te ölelsz."
Most elkezd enni. Ez egész csendes tevékenység, ilyenkor nag szükségem van a hallásomra, ilyen csöndben majdnem el is alhatnék, de nem szabad, mert rossz lesz felébredni.
Visszaesik pár falat a tányérba, a porcelánoz ütődik a kanál, újra gépel. "Szia Anya, legyen jó napod, képzeld a szomszédaink hajnali háromig viháncoltak. A szobatársam (a magyar) meg megfázott, alig kap levegőt és folyton párologtat a szobában. Ne aggódj, én jól vagyok. Mondd meg a Maminak, hogy már csak 10 nap (már 4 napja ezt mondjuk neki..) Puszilom Apát!"
Csoszogás.. hm.. van egy kis maradék a tegnapi spagettiből.. úgyis éhes vagyok, jó lesz egy kis kristálycukorral.
Ez az egész még pizsiben.
Ezek után már csak pontokban ismertetem a továbbiakat:
- mit vegyek fel?
- uramisten hogy néz ki a hajam!
- jé, az ott még nutella?
- csosz-csosz
- Dorina kölcsönadnád a.. mindegy, aludjál
- mit vegyek fel?
- Dorina mégis elvihetném azt a körömlakkot?
- oké, most kilakkoztam a körmöm, így nem lehet felöltözni
- Jó reggelt e-mail az unokatesónak (ha már úgysem tudok mást csinálni a körmeimmel)
- jé, maradt egy kis tészta a tál alján, kikaparom kanállal
- mit vegyek fel?
- kidobom a kukába a joghurtosdobozt, becsapom a ruhásszerkény ajtaját, kiöntöm a wcbe a rántotta maradékát, lehúzom
- elmosogatok a fürdőben, mert így nem kell kimenni a konyhába
- ú az a gonosz villa megint kiugrott a kezeim körül
- rohanás, csoszogás, kulccsörgés
- igen, ezt veszem fel
- basszus kihűlt a kávé
- nem baj, öntök rá forróvizet
- kulcs
- konyha
- random zajok
- kávé
- fogmosás folyó víznél de pohárból
- fürdőszobai szemetes
- Jé Te ébren vagy? Órára mégy? Jajj, bocsi, mindig elfelejtem, hogy te hétfőn szabad vagy. (bumm a bejárati ajtó) Dehát akkor miért keltél fel?
- Never mind. Képzeld tegnap elfelejtettem mondani, hogy a M.. egy orosz lánnyal randizik, aki a fb szerint csak 18! (hatásszünet) ÉéÉs az O... pedig egy fogorvossal aki alacsonyabb nála! (hatásszünet nélkül) Hát normálisak ezek? Kevesebb mint két hét és örökre hazamegyünk. Vagyis én örökre. (eszébe jut a lagzi) (gyors kiveri a fejéből)
- Na rohanok. (További 10 perc ide oda szaladgálás, ajtócsapkodás, szekrénycsapkodás) elvittem a kulcsot, NA SZIA

.........

Nos ez az a pont ahol nehéz eldönteni, hogy áldd vagy átkozd az Eget, hogy egyke lettél. (áldod, mert eddig nem volt ilyen, átkozod meg nem szoktál hozzá)

4 órányi alvás (előtte is próbálkoztam, csak nem kaptam levegőt) után pont erre vártam. Ebből nem lesz visszaalvás.

Visszafut. Szüksége volt egy kis édességre, még jó hogy van egy kis dugi-sütije (amit maga elől rejteget). Csekkolja, hátha már valaki visszaírt, és elrepül.

Hát Kasia. Én így is szeretlek. Zsémbes vagyok, de azért hiányozni fogsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése