Szerda reggeli rémálom

Hajnalban lábujjhegyen lopóztam be a szobába, miután kifényesítettem a konyhát, tényleg büszke voltam magamra, hogy a lengyel szomszédok után milyen szép lett végre.
Nyugodt szívvel feküdtem le aludni, ma is tettem valamit a világért, ráadásul legalább a szülinapi vendégségig tiszta lesz.
Semmi dolgom nem volt arra, de kilopództam a konyhába, hogy megcsodálhassam nappali fényben is a makulátlan tisztaságot (még a konyharuhákat is kimostam tegnap).
És mit látok?
Nem az ellenség, hanem a kedves szobatársam megéhezett egy kis palacsintára, sütött is és minden dzsuvát úgy hagyott, ahogy kiesett a kezéből.
A tiszta asztalon elrontott palacsinták fetrengtek, a keverőedénybe beleszáradt a tészta, mocskos a tűzhely, olajos serpenyővel a tetején.
Ha nem prédikált volna tegnap este arról, hogy milyen undorító szokásaik vannak a szomszédainknak még nem is akadtam volna ki ennyire.
Ugyebár bort iszunk és vizet prédikálunk..