Üdvözöllek kedves Olvasóm!
Dorka vagyok, és 2010 júniusától 2010 decemberéig Bulgáriában éltem.
Hát erről szólt ez a blog. Fogadd szeretettel.

KÖZÉRDEKŰ INFORMÁCIÓ (ha valaki levelet szeretne írni)
A címem:
Hézső Dorina
Oбщежите No.2 - (215)
Благоевград 2700
Иван Михаилов 62А
BULGARIA

Aki írta:

Saját fotó
Hódmezővásárhely, Csongrád-megye, Hungary
"Pedig hát valld be, az mégsem lehet, hogy az ember minden szeretetét egy kutyára pazarolja!" (Bulgakov)

Rendszeres olvastuk a blogot:

2010. december 24., péntek

Szenteste

Nálunk a Szenteste mindig ugyanúgy néz ki.
Délelőtt otthon fadíszítés, takarítás, délután felöltözünk csinosan, három óra negyvenöt körül autóba ülünk az ajándékainkkal és elmegyünk Mamáékhoz, ahol ilyenkor már áll a fa, kész a halászlé.
Mama ilyenkor a beszélgetés/üdvözlés közben kilopódzik a konyhából és csönget a nagyszobában. Beszalad a szobába, megjött a Jézuska. Mindenki jelképesen átad egy-egy csomagot a másiknak, sok puszi, ölelések, csomagolás, nyakbaugrálás. Aztán Tata kirántja a halat, megesszük a halászlét. Ebből én rendszeresen úgy bezabálok, hogy a sült halnak nem marad hely. :)
Hét-nyolc körül az ajándékokkal hazaautózunk és már három éve, hogy ekkor átjönnek Kálmán fiai Tomi és Bence. Velük Anya szobájában szoktunk sütizni, beszélgetni.

Nos. Az idei forgatókönyv nem éppen így sikeredett.

Délelőtt feldíszítettem a fát. Tomi és Bence délben jöttek csirkepaprikásra (én csináltam a galuskát :). Nagyon jó volt, karácsonyi zenét hallgattunk, filmekről beszélgettünk, viccelődtünk.. tényleg jól éreztem magam.
Ezután becsomagoltam az ajándékokat és elbicikliztünk Mamáékhoz. Bevallom sosem voltam bicajjal karácsonyozni, de nem is olyan rossz, mint képzeltem. :)
Mamáékhoz három után kicsivel érkeztünk, ekkor kezdték el Tata és Kálmán a halászlevet, mi lányok bent beszélgettünk.
Aztán hasznossá tettük magunkat, én például krumplipürét csináltam. Öt körül már nagyon türelmetlen voltam (Mikor jön már a Jézuska?). Rájöttünk, hogy nincsenek izzók a fán. Sikerült lecsapni a biztosítékot és zárlatossá tenni egy villanyvezetéket, aminek a konektorja a nagyszekrény mögött volt. Zseblámpánál sikeresen kirángattuk a nagyszekrényt a helyéről, új hosszabbítót választottunk, biztosító felkapcsol, már égnek is az izzók. Rájöttünk, hogy nincs csillagszóró. Sebaj, anélkül is lehet énekelni.
Én csengettem. Mama szerint nem volt túl hiteles a Megjött a Jézuska felkiáltásom, de azt hiszem van pár évem még gyakorolni. :)
Idén nem csak Mama Anya és én énekeltünk, hanem Kálmán is. (szerintem határozottan örült, hogy nem csapott meg senkit az áram)
A hallé (a változatosság kedvéért) ismét csillagos ötösre vizsgázott, az a titka szerintem, hogy nem csak Szentestére főzzük, hanem év közben is. Sosem ettem ilyen sokat belőle. Karácsony este nekem csak Anya szedhet, ebből nem engedek. Szuper volt.
Témában nálunk sosincs hiány és nincs sokkal különösebb hangulat, mint egy vasárnapi ebédnél, mi olyankor is jókedvűek vagyunk. :)
Mama megkért, hogy bolgárul kívánjak szép ünnepet, ez egy rögtönzött pohárköszöntő keretein belül megtörtént. (ezt megelőzőleg Tata oroszul felszólította az orosz katonákat, hogy húzzanak haza.. ez azt hiszem a kollektív magyar tudat része marad még egy darabig)
Hallé után kilencig ejtőztünk, és mikor biciklire pattantunk Mama furcsállta, hogy ilyen korán távozunk.
Szemerkélt az eső, de ennek ellenére nem esett nehezemre az öt kilométert lebiciklizni. Jó volt. Itthon vagyok, tervezem elmenni az éjféli misére. Senki nem tart velem, de idén először ez nem tántorít el.
Más ez a Karácsony.. kizökkent, meglep, de tetszik. Talán semmi sem lesz már a régi.
Idén én csengettem..
Felnőttem. Felnőttem?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése