Fújt a szél, törte a lábam a cipő, de kellő elszántsággal rendelkeztem a küldetés teljesítéséhez. (hú, ez minimum úgy hangzott mint egy dezodorreklám)
Miután megvettem neki a nacit, még mindig nem haza indultam, hanem bementem a színházba. Elmondtam, hogy külföldi vagyok és nem valószínű, hogy megértenék bolgárul egy színdarabot, tudnak-e valami zenéset ajánlani? Tudtak, aznap estére ingyenes koncertet, mondták az előadó nevét is, mondjuk nekem az aztán semmit se mondott.
Hazajöttem, gyorsan elújságoltam a híreket Kasiának, kantin, csokisfánk, zuhany felhívtam Jairát és már indultunk is.
Taxival mentünk, volt egy kis galiba. A portás épp nem akart beengedni egy lányt a koliba, mert nem volt meg a kék kártyája (az a belépőkártya) és így mi sem tudtunk kimenni az ajtón. Mivel kicsit késtünk, le sem csekkoltuk a taxit, hogy ez-e az, amit hívtunk, csak bevágódtunk és irány Horány. (vagyis a színház)
Nos, félúton a taxis csak megkérdezte, hogy kérdezhetne-e tőlem valamit. Hát, meglepett, hogy kérdezi, hogy kérdezhet-e, de belementem. - Ki hívta a taxit?- Én. - Hm.. Mert neki azt mondták, hogy férfi hívta, és mi határozottan három lány vagyunk. - (csönd) - Elmondanád, hogy melyik taxitársaságot hívtad? - Persze, Okétaxi.- Na itt a baki. De nem i értem miért hívjátok az okét, mi sokkal olcsóbban vagyunk.
És igaza volt. Sokkal olcsóbban jutottunk be a városba, kár, hogy nem félév elején történt ez a félreértés. :)
A színházterem - mivel a koncert ingyenes volt, nagyon zsúfolt volt. Ha lett volna csillár, arról is emberek lógtak volna le.
Hmm.. az énekesnőt (már amennyit láttam belőle) Szűcs Judithoz hasonlítanám. Korban és külsőben is. A dalai is olyan jellegűek voltak és mindenki nagyon örült neki.
A színházat nyilvánvalóan nem fűtik, meleg nem is volt, csak fülledt és büdös (annyi ember egy helyen..). Mi valamennyire kiöltöztünk, a többiek alapvetően olyan adidas melegítő szinten.
Látni esélyünk nem volt, a fent említett tulajdonságokat az alábbi módon sikerült megfigyelnem: Ha már itt vagyok, ugye jó lenne nem csak hallani, hanem kicsit látni is, ezért mikor megpillantottam egy talpnyi területet a mellettem lévő lépcsőn (megjegyzem ezt a talpnyi területet a koncert közepén pillantottam meg, mert addig rajta ültem) szóval elhatároztam, hogy ráhelyezem a talpam és lesz ami lesz. Lett is. Leestem. De nem az a feladós fajta vagyok, újra feltettem a talpam, és ekkor az ott álló 170kg-s néni elkapta a vállam, jó szorosan magához ölelt és ezáltal láthattam, hogy mi is történik a színpadon. Egy gitáros, meg egy 50 körüli szőkített kissé meghízott énekesnő. Okés, megkértem a nénit, hogy tegyen vissza a földre, ezt megtette, majd ebben a pillanatban kiszúrta magának Jairát és vele is megtette ugyanezt. Jaira után Kasia következett, ennél a résznél Jairával igencsak jókedvünk lett, Kasia kicsit viszolyog az idegenektől, pláne ilyen közelről. Miután a néni őt is készségsen lerakta az alább beszámolót hallgathattuk meg: úúú láttátok mekkora magassarkúja van? Biztos azért nem vettétek észre mert tiszta ezüst és az a glitteres ruha, meg a smink.. - Namármost mi a harmadik emelet leghátsó sorából ezt nem láttuk, de Kasia ugyanonnan kiszúrta.
Miután igen unalmas volt a büdös hidegben állni és zenét hallgatni, Jairával arra jutottunk, hogy kicsit feldobjuk az estét, és egy ghospelkórust megszégyenítő tapsolásba és táncolásba kezdtünk, illetve hangosan énekeltük a dalokat, amiket akkor hallottunk először. Ezzel elértük, hogy az előttünk álló 4 sorból az emberek olyan 5 perc leforgása alatt kimentek a folyosóra, de a maradék 3 sort az igazi keménymag képezte, valószínűleg az is motiválta őket, hogy ők már láttak is valamit, szóval ők maradtak. További 4 dal után kimondtam a kulcszót: HOT DOG!
És futva távoztunk a helységből az első hot-dogos irányába, ahol persze pont nem volt hot-dog. Nagyon hideg volt, megbeszéltük, hogy otthagyjuk Kasiát a hot-dogtalan hot-dogosnál (ő ugyanis beérte egy sajtos melegszenyával) és 3 percen belül visszatérünk hot-doggal.
A következő hot-dogosnak elfogyott a virslije, így megkerültük a tömböt és a másik irányból mentünk vissza Kasiához, aki a szemünk láttára elindult utánunk az ellenkező irányba. Futni hideg volt, kiabáltunk, de Kasia köztudottan nem hall meg semmit, szóval jó sok fagyos séta után találtuk meg egymást újra.
Taxi, hazaérkeztünk, itt is van hot-dogos, mire beértünk nekem elment az étvágyam (tipikus) szóval Jaira evett egy hot-dogot és hazatértünk a mi jó meleg szobánkba. Kivasaltam Jaira haját, és kisminkeltem, majd elkészítettem róla élete első fotósorozatát, amin nem grimaszol. Maga is meglepődött, hogy milyen kulturáltan néz ki rajta és szerintem tetszettek neki a képek. :)
Mivel a szomszédok Olájának randija volt és elvitte a kulcsot, így hiába futottunk bele a másik két (dühöngő) lengyel kislányba, nem jutottunk hozzá a bornyitójukhoz, így csak kívülről csodáltuk a borosüveget.
Hát.. mindent összevetve jó este volt, ez az első alkalom, hogy teával ünneplünk egy vizsgát. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése