December 8

Először is tisztázzuk, hogy pontosan mi is az a december 8.
Studentski pzanik, de ez mit is takar.
A bolgár diákünnep egy iskolaszüneti nap (gyakorlatilag az ünnepet követő napokkal egyetemben), ezen a napon sok diák elutazik baráti társaságokkal, és ünnepelnek. Mindenki mindenkinek boldog ünnepet kíván és a boltokból elfogy az alkohol.

Én egy osztály-buli szerű dologba voltam hivatalos a bolgár oroszcsoportom fiúival Sandanskiba, de nem voltam agyoninformálva.
Még december 8.-án is csak vártam, csak vártam, hogy hívjanak az osztálytársaim.
Én senki számát nem tudtam a csapatból. (Chavdarnak új száma lett mióta nem beszélünk és amúgy sem volt hivatalos a buliba)

Hát, ha nem hívnak maradok Szófiában, gondoltam lesz itt pár koncert, utána meg Reniéknél buli.
Délután kettőkor Szófiában Studentski gradban (az a diáknegyed) söprűket nézegettünk Renivel, mikor csörgött a telefonom.
Valentin. Hogy menjek Sandanskiba most.
Zsír.
Hát megyek.
Szófiában viszont annyira nem könnyű az elindulás. Először is folytattuk amit elkezdtünk, bevásároltunk. Aztán érzékeny búcsú, elbuszoztam Elenához, összepakoltam, elindultam "hazafelé". Csakhogy nálam maradt Elena bérlete. A szokásosnál hosszabb utam lett, rájöttem, hogy nagyon nehezen jutok vissza Elenához és Renihez is. Végül iránynak állatam, kifogtam Szófia vélhetőleg legolcsóbb taxiját eljuttattam Rencsihez Elena bérletét és elvágtattunk a buszállomásra. Ami ugyanott van mint a nemzetközi buszállomás és a főpályaudvar. Mint megtudtam Sandanski és Blagoevgrad között beszakadt az út, nincs buszons nincs autós közlekedés. Csak a vonat, amit 5 percen múlt, hogy lekéstem, másik nincs. Zsír. Ezt délután 5kor megtudni tényleg szuper.
Nos mi is a teendő? Persze mire körbekérdeztem, addigra lekéstem az 5 órási buszt is, sebaj Dosztojevszki szórakoztat. (vagy legalábbis olvastat :)
6 órási busz. Leülök a sofőr számára fenntartott helyre (fő az önbizalom) és elkezdtem a sztorit.
Hogy ugye ez az első és utolsó praznikom, és jajjaj nekem muszáj eljutnom Sandanskiba. Siralmaim az átlagnál kicsit hangosabbra sikerültek, így a sofőr és a busz elejében ülő utasok fele sürgős telefonálásba fogtak, hogy jajj szegény kislány, mi lesz vele, ha Blagoevgradban reked.
Találtak nekem egy vonatot, ami hajnal 1kor indul Blagoevgradból, az addig tartó időintervallumra kaptam ajánlatokat (lsd: van egy üveg rakijám, gyere el hozzánk, vendégek lesznek, majd csak megisszuk.. stb). Bevallottam, hogy Blagoevgradban lakom, és hogy van egy üveg vodkám, ezek után már mindenki mindent értett. :)
Szóval ekkor még valami fura történt, újra csörgött a telefonom.
Valaki, bemutatkozott, de pont a nevét nem hallottam, osztálytársam. (igazából ha hallottam volna a nevét sem biztos állt volna össze a kép) Szóval, rábeszéltem (mint utóbb megtudtam Emánuelt) hogy jöjjön velem egykor Sandanskiba (fene vonatozik egyedül). Megbeszéltük, hogy egy óra múlva újratárgyaljuk a dolgot. Egy óra múlva Emanuel rábeszélt, hogy maradjak vele és a lökött barátaival Blagoevgradban. Hát.. nem kellett sokáig győzködnie. :)