Harc

Tegnap a kolifelügyelővel harcoltam, megérte 10 levát kerestem rajta.

Felmentem hozzá, hogy akkor kérem szépen vissza a depozitomat, amin eddig csücsülni szíveskedett.
Hát ő csak 80 levát ad vissza a 100ból amit befizettem.

MI VAN?

Koszos a fal.

Na ezen a ponton elborult az agyam.
Mikor megérkeztem a fal koszos volt és kidekoráltam.
Egyszer bejött, látta, hogy van dekoráció, jelenetet rendezett és leszedetett velem mindent. Erre most még fizetek is? Ennyi erővel végig kint lehettek volna a falon a tortacsipkéim.
Harcba szálltam.

Nem fizetek. (mondjuk nem voltam abban a helyzetben, hogy ezt mondhassam, mert speciel nála volt az én pénzem és épp ő nem akart nekem fizetni, de ez csöppet sem zavart meg) Nem és nem.

Koszos a fal.

Eleve az volt én csak próbáltam takargatni. Ha én nem kaptam frissen festett szobát, akkor a következő beköltöző se fog.

Maria érzte, hogy tényleg sík ideg vagyok, tekintve, hogy neki (akinek egész félévben a jobbkeze voltam) neki köszönhetem, hogy a bőröndöm most nincs Magyarországon, hanem itt csücsül a folyosón és fogalmam sincs, hogy hogyan jut majd haza. (megoldom, nem kell aggódni, csak na) és erre még jön a falammal, ahol szinte semmi nyoma a blue technek, azért vette észre, mert ki van erre hegyezve, mert látta a dekoromat. Annyit mariáról, hogy a koli előtt (a legenda szerint) börtönben dolgozott. Ez mondjuk mindent megmagyarázna..

Nos tehát, ma vártam rá a koli előtt, de persze elfelejtett, mondjuk ez mínuszokban hóesésben megfázva akkor, mikor végre alhatnék.. hogy is mondjam.. nem a legjobb program. Aztán önállósítottam magam és nélküle elintéztem amit kellett, kicsit bántott mondjuk, hogy közben találkoztam vele és nagyon ráért volna nekem segíteni..

A másik koli lepukkant, de mégis szívesebben laktam volna ott. A koli igazgatóról ódákat zengenek, mondjuk mikor megláttam azt hittem biztos másról van szó. Egy aláírásért mentem az irodájába, de tündér volt.
Megkérdezte jó volt-e itt, minden rendben volt-e, miben lehetnének jobbak. Megkérdezte, hogy milyen nálunk nyugaton, jó-e ott élni, biztos nagyon jó. Megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem maradni, van még hely a koliban, és ha jól érzem magam. Arról is érdeklődött, hogy a többi ismerősömnek tetszett-e a koli.. komolyan nagyon kedves volt.

Marianál végül kihisztiztem, hogy a kolis igazolványomat elvihessem emlékbe haza, komoly harc volt, mert (már láttam) ő ezeket rituálisan fel szokta aprítani. Bizonygatnom kellett neki egy ideig, hogy én tényleg nem megyek semmire az igazolvánnyal és hogy csak emlék lesz.

Hát.. ennyi.. megyek ma dékán bácsihoz, irodára.. aztán viszlát Blagoevgrad, viszlát hóesés.. holnap indulok Szófiába.