Úton

Elköszöntem Kasiától, és végigsírtam a buszút blagoevgradi részét. Ez nem volt sok, körülbelül egy 15cm-es csokitélapó elmajszolási idejével ér fel, ezt onnan tudom, hogy közben ilyen módon vigasztaltam magam. Kasia a shopping-therapy és az alkohol mellett döntött és ha jól tudom, a Kauflandban kötött ki, konkrétan a bor-szekciónál.
Jairával Szófiában még megcsináltuk az utolsó őrültséget, ami a csomagjaim 30 méternyi szállítmányozását takarta, igen egyéni stílusban, úgy, hogy az egész pályaudvar rajtunk nevessen.
Utána egy kedves (és olcsó) taxissal elhozattam magam Elenához, és elhatároztunk, hogy elmegyünk csalgába. Csalga helyett Elena csinált tojásrántottát (ő legalábbis így hívta, magyarul ezt inkább úgy fodítanám, hogy tojásos hagyma). A tojásos hagyma és a Kasiától kapott utolsó tábla csoki elfogyasztása után jött a pizsi-party, mécseseket gyújtottunk, kabarét hallgattunk (még mindig tart a Gergőtől kapott Maksa), utána pedig megnéztük az egyik közös kedvencünket a Lorát. És csak félúton aludtunk el
(közben kinéztem az ablakon, eddig is meggyőződésem volt, hogy Szófiában a legszebb a hajnal, de hogy egy rózsaszín felhő nevessen be az ablakon.. :)
Szóval ma összepakoltam már teljesen, irány Horány, vagy ha nem is Horány, akkor Bologna. :)
Jajj Elena! Mi lesz velem nélküled? Reggel fölkel. Mondom neki a blogom statisztikáját. Kérdezi, hogy írtam-e. Írtam. Mit írtam? Jajj.. ne is mondd Dori.. azt írtad, hogy hazamész ugye?
Azt.
Egy ideje csak azt írom..
Puszi Haza, indulok!