Szóval eddig úgy volt, hogy ha bejárok órára, akkor nincs vizsga, aztán ma a tanárnőm elém hajított egy négyoldalas dolgozatot, hogy hm.. nem vizsga, csak olyan záródolgozat. Az nem ugyanaz?
Mindegy, igazából nem volt sok feladat és mi amúgy is folyton pletyizünk (25 éves, nincs meg az az igazi tanár-diák viszonyunk :), megígértette velem, hogy találkozunk a nyáron, meghívtam magunkhoz Magyarországra.
Szóval elújságoltam neki, hogy voltunk a Toni Dimitrova koncerten, kiderült, hogy ő is ott volt.
És elújságolta, hogy ma este ingyen fellép a Szófiai Opera és Balettegyüttes. Elvileg moziba készültünk, de semmiből nem tartott a lányokat lebeszélni a filmről, ami amúgy is inkább csak engem érdekelt.
Nos, a Diótörőt már láttam, az Odesszai Balettegyüttes előadásában, azt kell mondjam, hogy amit ott láttam az páratlan, utánozhatatlan, tökéletes. Persze kicsit sem értek a baletthez, csak csodálója vagyok.
Ennek ellenére örülök, hogy elmentünk ma, nagyon tetszett, jó újra átélni egy kedves történetet.
Csajkovszkij egyébként is nagy kedvenc, szóval komoly, ha nem szeretném a balettet, akkor én csukott szemmel is szívesen végigültem volna az előadást.
Persze megint tömeg volt, de mi már több mint fél órával hamarabb odamentünk, szóval volt ülőhelyünk. Na j, bevallom, én átadtam a helyem egy hölgynek, aki anya korabeli volt, mert eszembe jutott, hogy én is örülnék, ha valaki aki el tud ücsörögni egy karfán is átadná a helyét anyukámnak, vagy a mamámnak.
Előadás előtt elhangzott a színházban egy beszéd, ami nagyon tetszett. Teljesen spontán egyszer csak elhallgatott a színházra oly jellemző előadás előtti izgatott susmus. Teljes csönd lett, ez ragályos. Egy erős férfihang szólalt meg, egy néző volt. Azt mondta, hogy már csak 10 perc van az előadásig, nagyon örül, hogy ennyi emberrel találkozhat, akik mind a művészetért jöttek el. Egy dolgot viszont nem ért. A színházban még vannak üres helyek és rengeteg az álló ember. Azok, akik sorokat lefoglaltak, tényleg megvárnak egy társaságot az utolsó pillanatban befutni és hagynak másokat állni, akik már jó ideje itt várnak?
Kitört a taps.
Én csak azt figyeltem, hogy az érintettek igyekeztek minél több ruhadarabjukat szétdobálni, és sürgősen telefonálni kezdtek a későknek.
Hm.. Érdekes volt. Senkinek sincs igaza. Soha senkinek nincs teljesen igaza.
Azért bántotta a fülem pár dolog. Mondjuk az a lány, aki 2 percet telefonált az előadás közben. És a másik, a csörgős papírból cukrot bontogatott. Ez nem mozi, bár én ott se szeretem ezt. Felmerül a kérdés, ha megveszi a jegyet a balettre akkor is telefonál? Akkor is csörgeti a cukros papírt?
Nem baj, ennél nagyobb baj ne legyen.
Az estét djunerrel koronáztuk és fagyoskodás helyett taxiztunk hazáig. Irdatlan hidegek járnak erre felénk..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése