Soha senkit sem akarok megbántani az érzéseimmel.
Az csak úgy sikerül...
Várom haza a csomagjaimat, várom azt a pillanatot, amikor egyensúly lesz.
Nemsoká megírom a Számadásom. Elszámolok az Erasmussal, a magam mögött hagyott hónapokkal, mérföldekkel..
Nemsoká vége lesz ennek az egész kalandnak, és a blognak is. Csak most még korán van.
Rozi szeretném, hogy tudd: Ti már rég a családom vagytok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése