Búcsú

Ma megírtam a bolgár vizsgámat, 6-ost kaptam, utána mondta a tanár, hogy menjek haza, mert elég beteges vagyok így is, a semmiért ne üljek a hideg teremben, a többieknek még bőven van mit tanulni.
Felálltam. Tudom, hogy nagyon sok mindenkit ma láttam utoljára. Elmondtam, hogy most elmegyek és nem valószínű, hogy visszajövök. Elmondtam, hogy jól éreztem magam és, hogy mindenkinek azt kívánom, hogy találja meg amit keres. Chavdar és az egyik kedvenc csoporttársam épp a táblánál álltak és írtak. Chavdar csak a szemembe nézett, szavak nélkül köszönt el. Viszont a másik srác ebben a pillanatban letette a filctollat és elindult felém. Nem tudtam mi fog kisülni a dologból, ugye a búcsúzkodást kultúrája válogatja, végül a kezét nyújtotta. Megfogta a kezem és szorosan átölelt. Nagyon jól esett. Őszintén úgy gondolom, hogy nem fogok hiányozni innen, mert igazán sosem tartozhattam ide, ugyanez a véleményem Szegedről. Ennek ellenére mindig voltak és lesznek emberek, akik leteszik a táblafilcet és egy tanár meg egy egész osztály előtt úgy köszönnek el, ahogy azt a szívük diktálja. Tudom, hogy Chavdar is megölelt volna, láttam a szemében. Ehelyett mosolyogva elintegetett és tudom, hogy bánja azt a percet.
Soha sem szabadna elfojtani azt amit érzünk, szeretni nem szégyen.

Sírni lett volna jó. Vittem bon-bont a tanárnőnek.. ó igazán nem kellett volna. Nem. Nem kellett volna bon-bon, ugyanúgy neki sem kellett volna velem ilyen figyelmesnek és rendesnek lenni egész félévben. De az volt. Örülök, hogy Rosita Shtereva tanítványa lehettem.

Ezután az irodára mentem, elköszöntem Elinától, a legédesebb titkárnőtől, Markovtól, és Viktoriától. Markov volt az abszolút kedvenc, azt mondja neki Elina: Dorina azért jött, hogy elköszönjön (ezt ő bolgárul úgy mondta, hogy Azért jött, hogy azt mondja Csáó) erre Markov: Csáó. :D Hát nem rendeztünk jelenetet. Mondjuk nem is olyan volt a viszonyunk, ő inkább csak kedves volt és mentorált a többiekkel együtt.

Elköszöntem Marinelától, a régi magyarországi lektoromtól, nagyon jót beszélgettünk egy teánál és megbeszéltük, hogy ő is meg Elina is meglátogatnak majd Szozopolban.

Aprop, írt a főnököm mailt, hogy lehet, hogy pár fényképem majd elkéri. Lehet, hogy bekerülnek egy katalógusba? Nagyon jó lenne, komolyan büszke lennék magamra. :) (főleg mert ő is sokat fotóz)

Hát egyelőre ennyi, a neheze még hátra van. Jordanka (a bolgár tanárnőm), Jaira, Kasia és Elena. Lesz itt sírás.