Csak írnék, és írnék

Minden olyan jó.
Csak írnék érzésekről, hogy mennyire tetszik minden, hogy milyen jó, mikor egy olyan mikrobusszal utazhatok, ami a hotel munkásait viszi vissza a városba, és kinyitjuk az ablakot, és arcon csap az eső szele, és nevetünk, mert lejárt a munkaidejük, és ez Bulgária, az a Bulgária, amit sosem lát meg az, aki nyaral.
Leírnám, hogy elrepült a fejem fölött tíz centivel egy sirály, csak önmaga szórakoztatására, vagy hogy tegnap este láttam egy cigány családot, a gyerekek ültek a szekéren, ami előtt egy gebe legelt, a szülők kukáztak, mert már elég hűvös volt hozzá, és egy pár 20 levát adott a kisfiúnak. Akkor tényleg láttam valódi örömöt arcokon.
Napfelkelte csalga zenére, naplemente fűben ülve ájránnal.
Nem is olyan rossz néha egyedül lenni. Olyan érzésem van, mintha eddig menekültem volna a magánytól, pedig azt veszem észre, hogy nem vagyok rossz társasága magamnak.
Írnék egy taxisofőrről, akinek az alkarjára nem a szerelme neve van rátetoválva, hanem az, hogy Sozopol, mert így szereti a szülővárosát. (szóljon aki látott hasonlót.. Ózd, Kenese stb..)
Forró esték, amikor a helyiek műanyag székeken kiülnek a házuk kertjébe, és egy Gabi nevű cica, aki nagyon kedves.
Meg ugye van a hotel kutyája, aki reggelente rázza a rongyát, ami a házához tartozik, és a városképi jelentőségű sziámi macska, aki kacsózza a turistáimat. =)
Na ezekről nem szoktam írni, idő híján.
Tücskök hegedülnek az ablakom alatt, ide hallatszik a csalga, nemsoká fellövik a tűzijátékokat, mert ugye egyszer élünk, egyszer nyaralunk, és minden mégis olyan csendes..