Üdvözöllek kedves Olvasóm!
Dorka vagyok, és 2010 júniusától 2010 decemberéig Bulgáriában éltem.
Hát erről szólt ez a blog. Fogadd szeretettel.

KÖZÉRDEKŰ INFORMÁCIÓ (ha valaki levelet szeretne írni)
A címem:
Hézső Dorina
Oбщежите No.2 - (215)
Благоевград 2700
Иван Михаилов 62А
BULGARIA

Aki írta:

Saját fotó
Hódmezővásárhely, Csongrád-megye, Hungary
"Pedig hát valld be, az mégsem lehet, hogy az ember minden szeretetét egy kutyára pazarolja!" (Bulgakov)

Rendszeres olvastuk a blogot:

2010. július 18., vasárnap

Minden nap a napok napja?

Egyszerűen csodás ez a nyár.
Lássuk a mai napom.
Vagy inkább kezdjük a tegnapival.
Mentem Dunibe, meg Primorsokba. Nagyon szép akartam lenni, ami nem a fogadóóra miatt volt, hanem a gyönyörűséges recepciós fiú okán.
Lábszőrtelenítés, ékszerek, miniszoknya, leengedtem a hajam (nagy szó, mert kb 40 fok volt) és elindultam. Naná, hogy másik recepciós dolgozott. (meg Murphy is dolgozott.. =))
Sebaj, ma is megyek.
Szóval 5:40kor keltem, 7re a főútnál voltam (gyalog!), és a buszon filmet néztünk a sofőrrel. Ferdeszemű lányok szablyákkal szurkálták egymást hasba. hangulatos volt, reggelente másra sem vágyom.
Aztán belibbentem a hotelbe, ééés a recepciósok ugyanazok voltak mint előző nap. Francba! Nem baj, volt velük dolgom, odasétáltam, köszöntem, mondtam, hogy már megint ti? És rájöttem (az arckifejezésükből, meg aztán a névtáblájukból) hogy ezek nem azok a recepciósok. Totál másikok, csak hasonlóak (alacsony fekete hajú fiú, összekötött hajú lány, egyenruha..) Szóval jó elpirultam.
Aztán lesétáltam a Bellevillebe, az a másik hotel, és kértem pár vouchert a recepción.
Visszafele azon agyaltam, hogy talán soha többet nem látom a recepciós fiút (nem jár sok magyar ilyen drága helyekre) mikor egy nagy csapat ember szállt le előttem a buszról. Lassabban sétálta mint én, és elkezdtem az utolsó 4es csoportot megelőzni, mikor a fiú aki mellett eljöttem megmozdította a karját, és megláttam, hogy egy vállfát tart, amin a recepciós egyenruha van. Ott mentem el mellette, símán leállhattam volna beszélgetni, mert az a kollégája volt mellette, aki nagyon kedves szokott lenni, de a lábaim gyorsabbak voltak, és megelőztem. Aztán láttam még a recepción, de semmi okom nem volt már odamenni, okot meg nem kreáltam csak azért, hogy föltűnjek neki. Elvégre nőből lennék. (ha dolgom van ezzel a fiúval, akkor úgyis úgy fog alakulni.. itt megtanultam, hogy az eseményeket hagyni kell, hogy megtörténjenek maguktól)
Szóval kivittem az utasaim a reptérre, hazahoztam az utasaim a reptérről, intéztem nekik szobákat, úgy, hogy mindenki mosolyogjon, telefonáltam Primorskoba, és sikerült beszélnem Krisztivel, akiről 2 hete alig tudok valamit. (Hurrá!)
Amúgy pincéresdit játszottam, mert a magyarokat én zolgáltam ki ma, a hoteligazgató pont látott sört és üdítőt szervírozni, még a számlát is tőlem kapták, nagyon vicces volt.
Délután elnyomott az álom, a recepciós barátnőmet Kalinát megkértem, hogy hívjon föl, hogy menjek le vacsizni.
A vendégek elégedettek.
A szakács megint mást adott, mint kértem, nagyon kedves akar lenni. Szóval végülis gombát vacsiztam csirkével, mert a csirkemájat nem ajánlotta. Hozott dinnyét is, engem a szakács kiszolgál, asztalig hozza az ételt, mondjuk én meg két napja könyörgök neki, hogy ne mondjon föl, szóval lehet ezért.
Aztán lógtam a recepción, most meg itt vagyok.
Estére bemegyek Elenával a városba "lógni", imádom az esti Szozopolt.
Kéne aludni, de olyan szép ez a nyár, sajnálom az időt a pihenésre. Einstein sem aludt sokat.. mondjuk a hajam már közelít.. :D:D:D
Nemsoká küldenek az utasaim majd képeket, akkor fogok föltenni párat ide is.. :)
Puszi haza!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése